Korábbi kutatások kimutatták, hogy az űrhajósok havonta 1-2 százalékot veszítenek a csontsűrűségükből, mivel a gravitáció hiánya miatt a lábukra nehezedik a nyomás, amikor állni és járni kell.
Annak kiderítésére, hogy az asztronauták hogyan regenerálódnak, miután ismét a Földön vannak, egy új tanulmány 17 asztronauta csuklóját és bokáját vizsgálta meg a Nemzetközi Űrállomáson való tartózkodás előtt, alatt és után – derül ki a ScienceAlert cikkéből.
Mint kiderült, az űrhajósok csontsűrűség-vesztesége megegyezett azzal a mennyiséggel, amelyet több évtized alatt veszítenének el a Földön.
A kutatóknak sikerült megállapítani, hogy kilenc asztronauta sípcsontjának sűrűsége egy év földi tartózkodás után sem állt helyre teljesen – és még mindig körülbelül egy évtizednyi csonttömeg hiányzott belőlük.
A leghosszabb küldetésen – az ISS-en töltött négy és hét hónap között – részt vevő űrhajósok regenerálódtak a leglassabban.
Ez azért is aggasztó, mert egy jövőbeli Mars-küldetés alatt az űrhajósoknak éveket kellene az űrben tölteniük.
A tanulmány szerzői azt viszont nem tudják, hogy az idő múlásával tovább romlik-e a helyzet vagy az űrhajósok idővel elérnek egy stabil csontozati állapotot, Mindenesetre azt nehéz elképzelni, hogy addig fogy a csontozat, amíg semmi sem marad belőle. elképzelni, hogy addig veszítjük, amíg semmi sem marad belőle".
Egy 2020-as modellező tanulmány azt jósolta, hogy egy hároméves marsi űrrepülés során az űrhajósok 33 százalékát fenyegeti a csontritkulás veszélye.
Beszédes példa, hogy a kutatók szerint még napi két óra sport az űrben is olyan, mintha a maradék 22 órában ágyhoz lenne kötve az ember.
