A James Webb űrteleszkóp, amely jelenleg nyugodtan nevezhető megrögzött rekorddöntőnek, újabb kozmikus kuriózumot fedezett fel: a világegyetem leghidegebb jegét.
A Nature Astronomy című folyóiratban megjelent új tanulmány szerint a csillagközi jég mínusz 262 Celsius-fokig hűlt le.
A képződményeket egy csillagkeletkezési molekulafelhő részeként találták meg, amely a világűr Chamaeleon I nevű régiójában található, a Chamaeleon csillagkép déli részén, mintegy 500 fényévre a Földtől. A Webb nagy teljesítményű közeli infravörös kamerájának (NIRCam) és a csillagok fényének köszönhetően a kutatók képesek voltak kiszúrni a fagyott molekulákat, amelyek eddig észrevétlenek voltak.
Ez is érdekelhet: Az univerzum valójában egy önmagát tanulmányozó mesterséges intelligencia?
Az ilyen hideg és sűrű régiókban a háttércsillag fényének nagy része eltakarja a fényt, és a Webb kiváló érzékenységére volt szükség a csillagfény észleléséhez, és így a jég azonosításához a molekulafelhőben
– mondta Klaus Pontoppidan, a tanulmány társszerzője.
A jég a lakható bolygó kialakításához létfontosságú elemeket is tartalmaz, amelyeket együttesen CHONS-nak neveznek: szén, hidrogén, oxigén, nitrogén és kén. A tudósok megállapították, hogy ezek egy része szerves molekulák, például metanol és valószínűleg etanol, valamint más, az élethez nélkülözhetetlen vegyületek, például szén-dioxid, ammónia, metán és természetesen víz formájában jelent meg.
Az összetett szerves molekulák, például a metanol és az etanol azonosítása azt is sugallja, hogy ebben a felhőben fejlődő számos csillag- és bolygórendszer meglehetősen fejlett kémiai állapotú molekulákat fog örökölni. Ez azt jelentheti, hogy a prebiotikus molekulák előfutárainak jelenléte a bolygórendszerekben a csillagkeletkezés általános eredménye, nem pedig a mi Naprendszerünk egyedi jellemzője
– magyarázta Will Rocha, a tanulmány másik szerzője.
A tudósok először tudták megmérni a jeges porban rekedt kén mennyiségét is, és bár a mennyiség kisebb volt a vártnál, úgy vélik, hogy más CHON-ok is jelen vannak, de szilárdabb anyagokban rekedtek, így elkerülve az észlelést. Néhány részletet még vizsgálniuk kell, de az eredmények alapvető fontosságúnak bizonyulhatnak a szerves molekulák kialakulásának megértéséhez.
