A futás alapvetően az egyik legjobb sport, hiszen csak egy jó cipőre van szükségünk hozzá, ráadásul hamar pozitív változásokkal járhat az egészségre nézve. Ugyanakkor az ultramaraton – vagyis a klasszikus értelemben vett 42 kilométeres maratonon felüli távok teljesítése – már egy jóval kockázatosabb vállalás lehet.
Egy nemzetközi kutatócsoport által végzett tanulmányban 23 futót vizsgáltak, akik a 40 kilométeres Martigny-Combes-Chamonix versenyen vagy a 171 kilométeres Ultra Trail du Mont Blancon indultak. A szakemberek a verseny előtt és közvetlenül utána vett vérmintákban különböző biomarkereket elemeztek. Elméleteik bizonyítást nyertek, ugyanis mechanikai és molekuláris eredetű károsodás jeleit találták, amelyek a vörösvértestek gyorsabb öregedésével és lebomlásával hozhatók összefüggésbe. A hosszabb távot teljesítőknél a sejtek kopása jóval erősebb volt.
Az egyik legfontosabb különbség a sejtek rugalmasságának csökkenése volt, amelyet kizárólag az ultramaratoni távot teljesítőknél figyeltek meg. A merevebb sejtek így nehezebben jutnak át a hajszálereken, és gyorsabban kikerülhetnek a keringésből. Emellett a kémiai jelek is arra utaltak, hogy a szervezet nem tudta teljes mértékben ellensúlyozni a terhelést. A vörösvértestek ráadásul különösen sérülékenyek, mivel nincs sejtmagjuk, így nem tudnak új fehérjéket előállítva „javítani” önmagukon.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy a minta kicsi volt, illetve, hogy a versenyek közt más különbségek is adódtak, például a tempó, szintemelkedés vagy a körülmények tekintetében. Ahogy az Science Alert is írja, közvetlen ok-okozati kapcsolat tehát nem állapítható meg, és azt sem tudni, mennyi idő alatt regenerálódik a szervezet, illetve hosszú távú egészségügyi következmények is fennállhatnak-e. Korábbi vizsgálatok például azt mutatták, hogy az profi futók átlagosan hosszabb élettartamra számíthatnak.
Olvasd el ezt is!