Önkéntesek sietnek, hogy online tanácsadást, művészetterápiát és stresszoldást nyújtsanak a több mint 2 millió menekült ukrán gyermeknek.
A gyerekek élete ki van szolgáltatva a felnőtteknek, akik maguk is küzdenek a háború idején. Körülbelül 2 millió gyermek menekült el Ukrajnából, a legtöbbjük az anyjukkal és a nagyszüleikkel, mert a 18 és 60 év közötti férfiak nem hagyhatják el az országot, és besorozhatják őket a hadseregbe. Ezeknek a gyerekeknek nemcsak az apákat, hanem a barátokat, háziállatokat és játékokat is hátra kellett hagyniuk.
Pincékbe és bombabunkerekbe kellett költözniük. Nehéz utazások után kimerülten érkeznek, de nem tudnak aludni vagy enni. Néhányuknak érzelmi kitörései vannak, vagy szégyenről és túlélői bűntudatról beszélnek. Mások az egyik pillanatban túlságosan izgatottak, majd a stressz és a szorongás miatt azonnal visszahúzódnak.
Ezek a trauma kezdeti megnyilvánulásának jelei. Segítségképpen önkéntesek és jótékonysági szervezetek sietnek online terápiát vagy művészeti és játéktevékenységeket kínálni, hogy egy kis normalitást biztosítsanak. Játékokat osztogatnak a határátkelőkön, Lengyelországban és Moldovában pedig hivatásos bohócok csoportjai vidítják fel az újonnan érkezőket.
Ezek a programok általában 10 hétig tartanak, és egy pszichológus vezeti őket. A jelenlegi menekültválság első heteiben azonban nehéz volt folyamatos vagy egyéni terápiát biztosítani, mivel a gyerekek gyakran csak átutazóban voltak. Most, hogy a közép- és nyugat-ukrajnai központokban rendezkedtek be, hetente tartanak művészeti és tanácsadói foglalkozásokat.
Ahol a gyerekek korábban szülőket, házakat és fákat rajzoltak fehér papírra, most bombákat, tankokat és fegyvereket rajzolnak. A gyerekek azt rajzolják, ami a fejükben jár, még akkor is, ha esetleg nem beszélnek róla a szüleiknek. Bár nem minden kitelepített gyermek tapasztalta meg az ágyúzást, mégis festhetnek róla képeket az alapján, amit a felnőttektől hallottak.
A trauma másik jele, ha a gyerekeket túlzottan foglalkoztatja a halál vagy a halandóság. Ha egy gyereknek traumatizáló élménye volt, például egy bombázás vagy az, hogy látott valakit meggyilkolni, akkor zavaró rendszerességgel visszatérhet ehhez a témához. Előfordulhat, hogy morbid részletességgel beszélnek a halálról, vagy megszállottan foglalkoznak a saját és a hozzájuk közel állók biztonságával.
(Forrás: Wired)
