A hun korban mesterségesen nyújtották meg a gyerekek koponyáját
A népvándorlás korában Európa térképe folyamatosan átalakult, a Római Birodalom határvidékein pedig különböző eredetű közösségek éltek egymás mellett. Ebben a bizonytalan világban az összetartozást akár a testükön is jelezhették. Egyes, a hunokhoz kapcsolódó közösségekben a gyermekek koponyáját például már egészen fiatal korban szándékosan formálták meg.
A koponya alakját csecsemő- vagy kisgyermekkorban lehetett tartósan megváltoztatni, amikor a csontok még könnyebben formálódtak. A mesterséges koponyatorzítás egész életre láthatóvá tehette, hogy valaki melyik közösséghez tartozik, ezért erős társadalmi jelzésként működhetett.
Ez a hun korban komoly jelentőséget kapott. Attila uralma alatt a hunok számos eltérő eredetű csoportot vontak a fennhatóságuk alá, így a megnyújtott koponya önmagában nem bizonyította, hogy viselője hun származású volt. A szokást olyan helyi lakosok is átvették, akik korábban a Római Birodalomhoz tartozó területeken éltek.
Az egyik lelőhelyen a megnyújtott koponyák számának növekedését nem egyszerűen újabb hun csoportok érkezése magyarázta. Egyre több olyan ember maradványainál is megfigyelték a jelenséget, akik feltehetően helyben születtek. Ez arra utal, hogy egyes családok tudatosan igazodhattak a térségben megerősödő hun hatalmi körhöz.
A legérdekesebb kérdés az: miért vállalták mindezt a helyiek? Egy kutatás szerint az egyik lehetséges magyarázat a mindennapi élet biztonságában keresendő. A hunok változatosabb, táplálóbb étrendje vonzó lehetett a Római Birodalom peremvidékén élők számára, ahol a politikai bizonytalanság és az erőforrásokért folyó küzdelem a családok megélhetését is veszélyeztette. Ehhez társult a katonai erő és a tartós jelenlét. A hunok sikeres hadviselése és növekvő befolyása mellett Róma egyre távolabbi hatalomnak tűnhetett a határvidék lakói számára. Ebben a helyzetben sokan előnyösebbnek láthatták, ha az új erőközponthoz igazodnak.
A mesterségesen megnyújtott koponya így jóval többet jelenthetett egy szokatlan külső jegynél. Egy gyermek testén egész életre jelezhette a közösségi kötődést, és ezzel olyan társadalmi előnyök reményét is hordozhatta, mint a nagyobb biztonság vagy az erőforrásokhoz való könnyebb hozzáférés.
Mai szemmel a döntés szélsőségesnek tűnhet, a hun korban azonban egészen más tétje lehetett. Egy meggyengülő birodalom peremén az új hatalomhoz való tartozás akár egy család túlélési esélyeit is javíthatta, a megváltoztatott fejforma pedig ennek maradandó, mindenki számára látható jele lehetett.
Olvasd el ezt is!