Az orrunk előtt rejtőzködött az üstökös, ami alig 3,1 millió kilométerre haladt el a Földtől
Egy évtizedek óta ismert földközeli égitest tavaly egyszerűen nem ott bukkant fel, ahol a számítások szerint lennie kellett volna. A rejtély végül egy különleges felfedezéshez vezetett: kiderült, hogy a kutatók nem kisbolygót, hanem egy ritka, úgynevezett sötét üstököst figyeltek meg, amelynek halvány csóváját szinte lehetetlen észrevenni.
A 1998 SH2 jelű objektumot felfedezése óta kisbolygóként tartották nyilván. Korábbi megfigyelések alapján a kutatók pontosan ki tudták számítani a pályáját, ezért 2025 augusztusának végére radaros vizsgálatokat terveztek. Az égitest augusztus 30-án mintegy 3,1 millió kilométerre közelítette meg a Földet, ami csillagászati léptékkel viszonylag közeli elhaladásnak számít. A megfigyelések viszont váratlan fordulatot hoztak: a 1998 SH2 eltért a számított pályájától. A kutatók először műszerhibára gyanakodtak, ám a látható fényben végzett vizsgálatok is megerősítették, hogy az objektum valóban máshol jár, mint ahol lennie kellene.
A szakemberek kizárták, hogy bolygók gravitációs hatása vagy más ismert külső tényező okozta volna az eltérést. Davide Farnocchia, a NASA Jet Propulsion Laboratory Föld-közeli Objektumokat Vizsgáló Központjának navigációs mérnöke és a kutatás vezetője szerint az égitest mozgását olyan gyorsulás befolyásolta, amelyet egy kisbolygónál nem várnának. Ekkor merült fel, hogy valójában üstökösről lehet szó. Az ilyen égitestek a Naphoz közeledve felmelegszenek, felszínükből pedig gázok szabadulnak fel. A kiáramló anyag apró tolóerőt fejt ki, amely képes finoman módosítani a pályájukat.
A feltételezést nagyteljesítményű teleszkópokkal ellenőrizték, írja az IFLScience. A nagy érzékenységű felvételeken végül sikerült kimutatni egy halvány, de egyértelmű csóvát, amely bizonyította, hogy a 1998 SH2 valóban üstökös. A felfedezés különlegessége, hogy ezúttal nem a csóva vezette nyomra a csillagászokat. Először az égitest szokatlan mozgása árulta el, hogy valami nincs rendben, és csak ezután sikerült közvetlenül megfigyelni az üstökösre jellemző gázkibocsátást.
A mintegy 383 méter átmérőjű objektum az úgynevezett sötét üstökösök közé tartozik. Ezek bocsátanak ugyan ki gázokat, csóvájuk viszont annyira halvány, hogy első pillantásra inkább kisbolygónak tűnnek. Valódi természetük ezért hosszú időn át rejtve maradhat.
Az átminősítésnek a bolygóvédelem szempontjából is jelentősége van. A Föld közelében keringő objektumokat nem elég egyszer felfedezni és pályájukat kiszámítani: rendszeresen újra kell figyelni őket, mert az ilyen apró, nem gravitációs hatások idővel számottevően módosíthatják a mozgásukat.
Olvasd el ezt is!