Rejtélyes középkori alagútra bukkantak egy németországi ásatáson

Az Interesting Engineering beszámolója szerint a feltárást eredetileg megelőző jelleggel indították: a területen szélerőműpark építését tervezték, ezért a régészeknek fel kellett mérniük, nem rejt-e a föld olyan emlékeket, amelyek megőrzésre szorulnak. A felszín alatt elsőként egy nagyméretű, trapéz alakú, újkőkori árkot tártak fel, amely nagyjából hatezer éves. A munka azonban itt nem ért véget. Az árok déli szakaszán egy kőlapra figyeltek fel, amely egy ovális, mintegy hetven centiméter hosszú és valamivel több mint hatvan centiméter mély gödör közelében feküdt. Kezdetben sírhelyre gyanakodtak, ám a további bontás során kiderült, hogy egy föld alatti járat bejáratára bukkantak.

Az ilyen járatokat Erdstallnak nevezik, és Közép-Európa-szerte több ezer példányukat ismerik. Ausztriától Bajorországon át Csehországig és Németország különböző régióiig szinte azonos felépítésű, szűk, föld alatti folyosók kerültek elő. A jelenség egységessége arra utal, hogy nem elszigetelt építészeti különcségekről van szó, hanem egy széles körben elterjedt, középkori gyakorlatról – még ha annak célja máig ismeretlen is.

A reinstedti járat belsejében a régészek meglehetősen szegényes leletanyagot találtak. Egy vasszögelt patkó, egy róka csontváza, valamint néhány további emlőscsont került elő, amelyek önmagukban nem adnak egyértelmű magyarázatot a járat használatára. A legalsó szinten a szakemberek egy rövid ideig tartó, alacsony intenzitású tűz nyomait azonosították. A bejárat legszűkebb pontján gondosan egymásra helyezett kövek feküdtek, ami arra utal, hogy az alagutat szándékosan zárták le.

Az anyagvizsgálatok és a szerkezeti jellemzők alapján a járat a 10. és a 13. század közé datálható. A különös körülmények azonban számos kérdést vetnek fel. Miért építettek középkori emberek egy ennyire szűk, kényelmetlen és látszólag céltalan föld alatti folyosót, ráadásul egy jóval korábbi, újkőkori lelőhely alatt?

Az ilyen járatok funkciójára több elmélet is létezik. Egyes kutatók menedékhelyként értelmezik őket, ahol a lakosság veszély esetén elrejtőzhetett. Mások szerint szimbolikus jelentőséggel bírtak: elképzelhető, hogy a középkori emberek az ilyen helyeket ősi, pogány sírokkal azonosították, amelyekhez félelem, tisztelet és babonás hiedelmek kapcsolódtak. Ez akár titkos találkozók, illegális tevékenységek vagy rituális cselekmények helyszínévé is tehette őket. A reinstedti lelet egyelőre nem oldja meg a rejtélyt, de újabb darabbal egészíti ki azt a mozaikot, amely a középkori Közép-Európa egyik legkülönösebb építészeti jelenségét alkotja.