Egy eddig alulértékelt ősi kultúra nyomai rajzolódnak ki a georgiai hegyvidéken
Új kutatások árnyalják a dél-georgiai hegyvidék múltjáról alkotott képet: a Javakheti-fennsíkon dolgozó régészek egy kiterjedt, hosszú időn át használt régészeti táj nyomait tárták fel. Az eredmények arra utalnak, hogy a térség nem elszigetelt peremvidék volt, hanem ismétlődő emberi jelenlét színtere, amely több korszakon át kapcsolódott a tágabb régióhoz.
A nyomokat a 2017-ben indult Samtskhe-Javakheti Project georgiai és olasz kutatócsoportja hozta nyilvánosságra, Roberto Dan vezetésével. Az eddig feltárt több mint 168 lelőhely a korai bronzkortól egészen a középkorig datálható. A települések, erődítések és temetkezési helyek sűrű hálózata arra utal, hogy a fennsíkot különböző időszakokban, eltérő módon, de tartósan használták.
A korábbi, szórványos kutatásokhoz képest az új felmérések átfogóbb képet adnak, írja a Heritage Daily. Műholdfelvételek, GPS-alapú térképezés és terepi adatgyűjtés segítségével kirajzolódott, hogy a lelőhelyek gyakran magasabban fekvő pontokon csoportosulnak. A nagyméretű, megmunkálatlan kövekből épült, úgynevezett „küklopikus” szerkezetek különösen gyakoriak, és egy részük feltehetően időszakos használatban állt, például szezonális állattartáshoz kapcsolódva.
A fennsík központi részén található Baraleti Natsargora lelőhely részletesebb betekintést ad a térség használatába. Az egymásra rakódó rétegek ismétlődő lakottságot jeleznek, égésnyomokkal, védelmi falakkal és háztartási maradványokkal. A lelőhely neve – „hamu dombja” – ezekre az égési rétegekre utal. Az itt talált leletek nagyjából i. e. 3500 és 500 közé tehetők.
A térségből előkerült egyik figyelemre méltó tárgy egy bronz napkorong, koncentrikus díszítéssel és áttörésekkel. Hasonló leletek a régióban többnyire temetkezésekhez, gyakran női sírokhoz kapcsolódnak, így feltételezhető, hogy ez a darab is egy közeli temetkezési helyről származhat. A keletebbre fekvő Meghreki erőd feltárása szintén hosszú, megszakításokkal ugyan, de ismétlődő használatot mutat a bronzkortól a középkorig. A feltárt szerkezetek között védőfalak, tárolóhelyiségek és lakóépületek is szerepelnek, ami több egymást követő építési és átalakítási fázisra utal.
Két feltárt lakóépületben agyagszerkezeteket – feltehetően kemencéket vagy emelt platformokat – és díszített táblákat találtak. A geometrikus mintákat vörös, fehér és sötétkék pigmentek nyomai kísérik. Az ilyen díszítés ritka a térségben, és más lelőhelyekkel összevetve arra utalhat, hogy ezek a terek különleges funkcióval vagy kiemelt szereppel bírtak.
Az eddigi eredmények egy olyan táj képét rajzolják ki, ahol a mozgás és az alkalmazkodás volt meghatározó. Az erődített helyszínek többféle szerepet tölthettek be, miközben a leletek arra utalnak, hogy a hegyvidéki és az alacsonyabban fekvő területek közösségei között is léteztek kapcsolatok. A kutatás folytatódik: további feltárások, radiokarbonos vizsgálatok és környezeti elemzések segíthetnek pontosabban megérteni a térség múltját. Az eddig feltárt adatok alapján a Javakheti-fennsík a dél-kaukázusi kapcsolatrendszerek aktív részeként értelmezhető, nem pedig elszigetelt határvidékként.
Olvasd el ezt is!