A legtöbben 24 órát sem éltünk volna túl a középkorban
A regények és filmek miatt a középkort hajlamosak vagyunk sokkal romantikusabbnak és lovagiasabbnak elképzelni, mint amilyen valójában volt. Az igazság az, hogy a mindennapi valóság sokkal kegyetlenebb volt annál, mint amit a mai ember el tudna viselni. A legtöbben jó eséllyel egy napot sem éltünk volna túl abban a világban, ahol gyógyszerek, pihenés és megfelelő higiénia nélkül kellett megbirkózni a kihívásokkal.
A legnagyobb és leginkább hétköznapi problémát minden bizonnyal a középkoriak étrendje jelentené a mai ember számára. Ez ugyanis rendkívül egyhangú és gyakran veszélyes volt. A parasztok fő tápláléka az úgynevezett pottage, egy híg zöldségleves volt, amelyet napokon át ugyanabban az edényben főztek, gyakran szennyeződésekkel együtt. A kenyér sem jelentett menedéket: durvára őrölt lisztből készült, kőszemcsékkel keverve, ami tönkretette a fogakat. Ráadásul a rozsból készült kenyér sokszor tartalmazott anyarozst, egy mérgező gombát, amely hallucinációkat, görcsöket és akár halált is okozhatott.
A hús ritka luxusnak számított, és ha mégis hozzájutottak, gyakran már romlásnak indult. Hűtés híján a romló ízt fűszerekkel próbálták elfedni, ha tellett rá. A vízivás sem volt biztonságos: a kutak és folyók gyakran szennyvízzel szennyeződtek, ezért gyakran még a gyerekek is híg sört ittak, amelyet a főzés során fertőtlenített a forralás.
A városokban a szennyvizet sokszor az ablakon át öntötték ki egyenesen az utcára. A toalettpapír ismeretlen volt, a fürdés pedig ritka, sokan hónapokig nem mosakodtak. A szemét és az állati maradványok az utcákon halmozódtak, a bűzt gyógynövényekkel próbálták elviselhetővé tenni.
A munka fizikai terhelése is extrém volt, különösen a mából visszatekintve. A parasztok napkeltétől napnyugtáig dolgoztak, gyakran napi 14–16 órát, miközben alig jutottak elegendő kalóriához. A mesterségek sem voltak kevésbé veszélyesek: a tímárok vizelettel és mérgező anyagokkal dolgoztak, a kovácsok füstöt és perzselő hőt lélegeztek be. A gyerekek már hétéves koruktól inasnak álltak, és évekig dolgoztak pihenőnap nélkül.
Ha pedig valaki lebetegedett, orvoshoz fordulni legalább olyan veszélyes volt, mint bármilyen fertőzést elkapni. A betegségeket ugyanis sokszor a rossz levegővel vagy a testnedvek egyensúlyának felborulásával magyarázták, így az egyik leggyakoribb kezelés a vércsapolás volt, gyakran piócákkal. A fertőzések halálozási aránya rendkívül magas volt: a gyerekek harmada nem élte meg az ötödik életévét, az átlagos várható élettartam 30–40 év körül mozgott.
És ha mindez nem lenne elég, a korabeli jogrendszer kiszámíthatatlan és brutális volt. A büntetéseket aránytalanul szabták ki, a kivégzések nyilvános események voltak, a kínzás pedig a vallatás része. A nemesség gyakran mentesült mindezek alól, míg a szegényeknek alig volt esélyük védekezni. Mindeközben a háborúk szinte állandóak voltak, és nemcsak a csatatéren pusztítottak. A vonuló seregek kifosztották a falvakat, elpusztították a termést, éhínséget hagyva maguk után.
Olvasd el ezt is!