Nem mindennapi tanulsággal szolgált egy új kutatás, mely szerint már az ókori Egyiptom sebészei is próbálkoztak a rák gyógyításával. Persze ezt a mai módszereknél jelentősen durvább módon tették: a betegek koponyáján lévő daganatokat nemes egyszerűséggel eltávolították.
A kutatás eredményeit ismertető tanulmány arról számol be, hogy két egyiptomi holttest rákos koponyáját megfigyelve a tudósok olyan vágásnyomokra lettek figyelmesek, melyeket valószínűleg orvosok ejtettek rajtuk.
Mindez egy forradalmian új perspektívát nyit az orvostudomány történetének jobb megértésében
– idézi az IFL Science a tanulmány szerzőjét, Edgard Camarós professzort.
Ez a felfedezés egyedülálló bizonyíték arra, hogy miként próbálta az ókori egyiptomi orvoslás kezelni a rákot több mint 4000 évvel ezelőtt
– tette hozzá a kutató.
Többezer éves sebek
A két koponya közül az egyik egy 30-as éveiben járó férfié volt, aki valamikor i. e. 2687 és 2345 között élhetett. Ezen a koponyán egy nagyméretű és több tucat kisebb, áttétes elváltozást fedeztek fel a kutatók, amelyek rákos daganatok okozta szövetpusztulásra engedtek következtetni.
Ez is tetszeni fog! Egy gyanútlan férfi három mamutcsontvázat talált a borospincéjében
A kisebb sérülések körül olyan vágásnyomokat voltak, amelyeket valószínűleg éles fémeszközzel okoztak – ezeket vélhetően a daganatot eltávolítani próbáló orvos okozhatta.
A második koponya egy 50 évnél idősebb nőé volt, aki i. e. 663 és 343 között halhatott meg. Ez a koponya is szöveti károsodásra utaló nyomokat mutatott, amelyek vagy csontráknak, vagy az agyat körülvevő hártyákban kialakuló meningeóma (agyhártyadaganat) nevű daganattípusnak felelnek meg.
Figyelmedbe ajánljuk! Őskori romantika: miképp találtak egymásra a neandervölgyiek és az emberek?
Ezen a maradványon egy olyan nagyméretű sérülés nyoma is látható volt, amelyet valószínűleg egy jobbkezes illető okozott, aki erősen fejbe verte az áldozatot. További jelek arra utaltak, hogy ez fizikai erőszak okozta seb begyógyult, ami bizonyítja, hogy az agykárosodást szenvedett nő valamilyen orvosi kezelésben részesült.
A kutatók megjegyezték, hogy kifejezetten ritkán találni erőszakos támadásból eredő sérüléseket ebből a korból származó női maradványokon, így elképzelhető, hogy a szóban forgó nő valamilyen háborús tevékenységben vehetett részt.
Hogy a két ókori koponya eredeti tulaja pontosan miben és hogyan lelte végzetét, egyelőre nem tudni, ahogyan azt sem, hogy a daganatokon végzett kezelések bármennyire is sikeresek volt-e. Tekintettel arra, hogy a rosszindulatú daganatok „előrehaladott stádiumban” voltak, sajnos elég nagy az esélye, hogy végül egyikük sem élte túl a betegséget.
