Ezért küldött két pókot az űrbe a NASA – 52 évvel ezelőtt

Érdekes kérdés foglalkoztatta 1972-ben Judith Miles-t: a 17 éves massachusettsi gimnazista arra volt kíváncsi, hogy vajon a pókok a súlytalanság állapotában is képesek-e hálót szőni. A dolog annyira izgatta a fantáziáját, hogy az ötletét beadta egy, a NASA által diákoknak kiírt pályázatára, amelyben fiatalok álmodhattak meg tudományos kísérleteket a Skylab, az első amerikai űrállomás fedélzete számára. A NASA-nak végül annyira megtetszett az ötlet, hogy a projekt bekerült a Skylab 3 küldetésprogramjába, ami az állomás második, legénységgel végrehajtott repülése volt – írja az IFL Science.

A két kiválasztott nőstény európai keresztespókot, Arabellát és Anitát, külön műanyag tartályokba helyezték, és 1973. július 28-án az űrhajóval együtt alacsony Föld körüli pályára állították. Ekkor kezdődött a megfigyelésük: a legénység feladata mindössze annyi volt, hogy megfigyelje, hogyan boldogul a két ízeltlábú a mikrogavitációban a hálószövéssel.

Az első napok nem voltak zökkenőmentesek: Arabella eleinte „kezdetleges” hálót tudott csak alkotni, ám a második napon már egy teljes, strukturált hálót kezdett szőni. A pókpárosnak némi idő kellett az alkalmazkodáshoz, de végül bebizonyították, hogy a hálószövésre az űrben is képesek – bár hozzá kell tenni,  hogy kicsit vékonyabb, finomabb selyemszállal dolgoztak, mint a Földön.

– fejtették ki a tanulmányban a kutatók.

A küldetés azonban tragikus véget ért, hiszen annak ellenére, hogy a két pók, Arabella és Anita kitűnően teljesítettek, végül nem térhettek haza. Mindketten elpusztultak az űrállomáson, valószínűleg a kiszáradás miatt.