Nem lehetünk biztosak abban, hogy kizárólag csak egy univerzum létezik. Lehet, hogy egy multiverzumban élünk, amire a kutatók több elméletet is felállítottak.
Az univerzum túl nagy ahhoz, hogy kizárjuk, hogy nem léteznek
Bár ez egy kényelmes retorikai trükknek hangzik, gondoljunk csak bele: a mi világunkban is sok olyan dolgot fedeztünk fel, amelyekről korábban nem tudtuk, hogy léteznek, és olyan események történtek, amelyeket senki sem tartott lehetségesnek.
Ezeket nevezzük fekete hattyú eseménynek.
Ezek olyan ritka jelenségek, amelyek jelentősen eltérnek a normálistól. Valószínűségüket tekintve kiugróak, így megkülönböztethetők a gyakoribb és várható történésektől.
A világegyetem mérete az az egyértelmű tényező, amely még hihetőbbé teszi a multiverzum lehetőségét. Tudjuk, hogy az univerzum nagyon-nagyon nagy, sőt, talán végtelen méretű. Ez azt jelenti, hogy nem biztos, hogy mindent, ami az univerzumban létezik, fel tudunk fedezni. Mivel a tudósok megállapították, hogy a világegyetem körülbelül 13,8 milliárd éves, ez azt jelenti, hogy csak azt a fényt tudjuk érzékelni, amely ennyi idő alatt eljutott hozzánk.
Ha egy párhuzamos valóság egyszerűen 13,8 milliárd fényévnél messzebb lenne, akkor nem tudnánk róla, hogy létezik, még akkor sem, ha olyan dimenziókban létezne, amelyeket képesek lennénk érzékelni.
Isten kontra véletlen egybeesés
Ha a fizikai világ akár csak egy kicsit is más szabályok szerint működne, az élet nem létezhetne. Ha például a protonok csak 0,2 százalékkal nagyobb tömegűek lennének, mint amekkorák valójában, akkor annyira instabilak lennének, hogy egyszerűbb részecskékre bomlanának szét, és az atomok nem léteznének. Ha pedig a gravitáció csak egy kicsit is erősebb lenne, az eredmény siralmas lenne.
Egyesek a körülmények e pontos egyensúlyát egy felsőbbrendű lény teremtésének bizonyítékaként tekintik, ami az ateistákat komoly gondok elé állítja. Azonban a multiverzumok lehetősége számukra is remek kapaszkodó lehet.
Számomra a sok univerzum valósága logikus lehetőség. Mondhatnánk, hogy talán ez valami rejtélyes véletlen egybeesés. Talán Isten a mi javunkra teremtette az univerzumot. Nos, én nem tudok sokat Istenről, de az univerzum is örökké reprodukálhatja önmagát
– magyarázta Andrei Linde, a Stanford Egyetem fizikusa.
Illeszkedik a világegyetemről való tudásunk mintájába
Bármennyire is bizarrnak tűnhet a multiverzum fogalma, bizonyos értelemben valójában beleillik abba a modern történelem során végbement fejlődésbe, ahogyan az emberek önmagukra és a világegyetemre tekintenek.
Ahogy Alexander Vilenkin és Max Tegmark fizikusok egy 2011-es Scientific American című esszéjükben megjegyezték, a nyugati civilizációkban az emberek a valóság természetének felfedezésével egyre alázatosabbak lettek. Kezdetben azt hitték, hogy a Föld a mindenség középpontja. Később persze kiderült, hogy ez nem igaz, és hogy még a mi naprendszerünk is csak egy apró része a Tejútrendszernek.
A multiverzum ezt a mintát a logikus végletekig vinné. Ha léteznek multiverzumok, az azt jelenti, hogy egyáltalán nem vagyunk különlegesek, mert mindannyiunknak végtelen számú változata létezik, ez pedig a jövőbeli kutatásokkal csak tovább erősödhet.
Szimulációk
Nick Bostrom filozófus, az Oxfordi Egyetem egyik igazgatója felvetette a kérdést, hogy amit mi valóságnak gondolunk – vagyis a mi sajátos párhuzamos univerzumunk –, az egy másik galaxis digitális szimulációja. Bostrom elképzelése szerint az emberi történelem teljes egészének élethű, részletes másolatának létrehozásához 10 a 36. hatványon felüli számításokra lenne szükség.
Egy igazán fejlett idegen civilizációról elképzelhető, hogy elég számítási kapacitással rendelkezik ahhoz, hogy ezt véghezvigye. Valójában a valaha élt összes ember szimulálása talán nem is emésztene fel annyi elektronikus erőforrást, így több számítógép által generált lény létezhetne, mint valódi.
Ez pedig azt jelentheti, hogy a Mátrix-filmek digitális világának egy valódi változatában élünk. De mi van akkor, ha az a civilizáció, ami szimulál minket, maga is egy szimuláció?
