Volt idő, amikor az emberek éjszakánként kétszer aludtak
A nyolcórás, megszakítás nélküli alvás valójában modern találmány. Évszázadokon át az emberek két részletben aludtak: először néhány órát, majd egy rövid éjszakai ébrenléti szakasz után ismét álomra hajtották a fejüket.
A történeti feljegyzések szerint Európában, Ázsiában és Afrikában is természetesnek számított az úgynevezett első és második alvás. Az emberek naplemente után tértek nyugovóra, éjfél körül felébredtek, majd egy-másfél óra elteltével újra elaludtak. Ez az éjjeli ébrenlét nem számított alvászavarnak: sokan ilyenkor imádkoztak, elvégezték az otthoni teendőket, feljegyzéseket írtak, vagy csendben beszélgettek a családtagokkal. A házaspárok gyakran ekkor találtak időt egymásra is.
A szokás az ipari forradalom idején tűnt el. A mesterséges világítás fokozatosan meghosszabbította az ébrenléti időt, így az emberek egyre később feküdtek le, és a két alvás közti ébrenlét természetes szakasza eltűnt. A gyárak szigorú munkarendje pedig egységesítette a napokat: a nyolcórás, egybefüggő alvás lett az elvárt norma.
A modern világítás ugyanakkor biológiailag is átprogramozta az embert. A mesterséges fény késlelteti az alvásért felelős melatonin hormon termelődését, így a test nehezebben ébred fel abban az időszakban, ami egykor az éjszakai ébrenléti időnek számított. Ma már több laboratóriumi- és terepkutatás is bizonyítja, hogy ha eltűnik az esti fény és az órák diktálta ritmus, az emberek spontán visszatérnek a kétfázisú alváshoz. Madagaszkár egyes, áram nélküli közösségeiben például a lakosok még ma is így alszanak.
Ahogy a ScienceAlert kiemeli, a 21. századi álmatlanság egyik megoldása épp ebben az ősi módszerben rejlik: a szakértők szerint, ha valaki hajnali háromkor felébred, és nem tud azonnal visszaaludni, a legjobb, ha felkel és olvas egy kicsit, vagy csak simán vár, amíg újra elálmosodik.
Olvasd el ezt is!