A mesterséges intelligencia felemelkedése magyarázatot adhat arra, hogy a földönkívüli intelligencia keresése (SETI) miért nem észlelte még a fejlett technikai civilizációk jeleit máshol a galaxisban.
A mesterséges intelligencia (MI) az elmúlt években elképesztő ütemben fejlődött. Egyes tudósok most a mesterséges szuperintelligencia (ASI) kifejlesztését helyezik kilátásba, amely a mesterséges intelligencia egy olyan formája, amely nemcsak az emberi intelligenciát múlná felül, de nem lenne korlátozva az emberi tanulási sebességhez sem.
De mi van, ha ez a mérföldkő nem csak egy figyelemre méltó eredmény? Mi van, ha ez egy félelmetes szűk keresztmetszetet is jelent minden civilizáció fejlődésében, amely olyan nagy kihívást jelent, hogy hosszú távú túlélésüket meghiúsítja?
Ez is érdekelhet: 6 pillanat, amikor a mesterséges intelligencia a frászt hozta az emberiségre
Ez a felvetés áll egy friss kutatás középpontjában. Lehet, hogy a mesterséges intelligencia az univerzum „nagy szűrője” - egy olyan küszöb, amelyet olyan nehéz átlépni, hogy megakadályozza, hogy a legtöbb élet űrhajós civilizációvá fejlődjön?
Ez az elképzelés magyarázatot adhat arra, hogy a földönkívüli intelligencia keresése (SETI) miért nem észlelte még a fejlett technikai civilizációk jeleit máshol a galaxisban.
A nagy szűrő hipotézis végső soron a Fermi-paradoxon javasolt megoldása. Ez azt a kérdést veti fel, hogy egy olyan hatalmas és ősi univerzumban, amely elég nagy ahhoz, hogy több milliárd potenciálisan lakható bolygónak adjon otthont, miért nem észleltük idegen civilizációk jeleit. A hipotézis szerint a civilizációk evolúciós idővonalán olyan leküzdhetetlen akadályok vannak, amelyek megakadályozzák, hogy űrjáró entitásokká fejlődjenek.
Kutatók úgy gondolják, hogy az ASI megjelenése ilyen szűrő lehet. A mesterséges intelligencia gyors fejlődése, amely potenciálisan az ASI-hoz vezethet, egybeeshet egy civilizáció fejlődésének kritikus szakaszával.
Ez az a pont, ahol sok civilizáció megbukhat, mivel a mesterséges intelligencia sokkal gyorsabban fejlődik, mint amilyen gyorsan képesek vagyunk akár irányítani, akár fenntartható módon felfedezni és benépesíteni a Naprendszerünket.
A mesterséges intelligenciával, és különösen az ASI-val kapcsolatos kihívás az autonóm, önerősítő és fejlesztő jellegében rejlik. Megvan a lehetősége arra, hogy saját képességeit olyan sebességgel fejlessze, amely meghaladja a saját evolúciós idővonalainkat a mesterséges intelligencia nélkül.
Olvasd el ezt is! Egy mesterséges intelligencia ki akarta irtani az emberiséget a Föld érdekében
Óriási a lehetőség, hogy valami rosszul sülhet el, ami mind a biológiai, mind a mesterséges intelligencia civilizációk bukásához vezethet, mielőtt még esélyük lenne arra, hogy több bolygót is elérjenek. Ha például a nemzetek egyre inkább az egymással versengő autonóm mesterséges intelligencia-rendszerekre támaszkodnak, és átadják a hatalmat nekik, akkor a katonai képességeket soha nem látott mértékű gyilkolásra és pusztításra lehet felhasználni. Ez potenciálisan az egész civilizációnk pusztulásához vezethet, beleértve magukat az AI rendszereket is.
Ebben a forgatókönyvben a kutatók becslései szerint egy technológiai civilizáció tipikus élettartama kevesebb mint 100 év lehet. Nagyjából ennyi idő telik el a csillagok közötti jelek vételére és sugárzására való képesség (1960) és az ASI becsült megjelenése (2040) között a Földön.
Ez riasztóan rövid idő, ha a több milliárd éves kozmikus időskálához viszonyítjuk.
Ezt a becslést a Drake-egyenlet optimista változatába illesztve - amely a Tejútrendszerben lévő aktív, kommunikáló földönkívüli civilizációk számát próbálja megbecsülni - azt sugallja, hogy bármikor csak egy maroknyi intelligens civilizáció létezik odakint. Ráadásul, hozzánk hasonlóan, viszonylag szerény technológiai tevékenységük miatt meglehetősen nagy kihívás lehet a felderítésük.
