Percek alatt ölt a Belgiumra ereszkedő mérgező köd
1930. december elején sűrű, fehér köd borította el Belgium partjait. A világítótornyok őrei eleinte nem tulajdonítottak neki különösebb jelentőséget, ám hamar kiderült, hogy ez a felhő más, mint a már megszokott tengeri pára. A látótávolság pár méterre csökkent, az emberek köhögni kezdtek, rövid időn belül pedig már halálos áldozatokról érkeztek hírek.
A misztikus köd órákon át terjedt a szárazföld belseje felé. Belgium mellett Hollandia, Franciaország és Anglia egyes részeit is elérte, London fölött is megjelent. A korabeli lapok méregfelhőről és rejtélyes járványról írtak, a belga hatóságok pedig több ezer gázmaszk kiosztását készítették elő. Az első világháború vegyi támadásai még élénken éltek az emberek emlékezetében, ezért sokan újabb mérgesgáz-katasztrófától tartottak.
A legsúlyosabb helyzet a belga Meuse folyó völgyében alakult ki. A térséget dombok vették körül, így a sűrű köd és a szennyezett levegő gyakorlatilag csapdába esett. Emberek ezrei betegedtek meg, legalább hatvanan pedig életüket vesztették. Az áldozatok többsége idős volt, akadtak azonban fiatal halottak is. Egy húszéves nő például még jókedvűen indult haza egy összejövetelről, majd néhány utcával odébb összeesett a ködben.
A vizsgálatok hamarosan rávilágítottak a tragédia valódi okára. A térségben huszonhét gyár működött, köztük cink-, műtrágya- és robbanóanyagüzemek. Ezek jelentős mennyiségű kén-dioxidot, hidrogén-fluoridot és más mérgező anyagokat bocsátottak a levegőbe.
A szennyezés önmagában is veszélyes volt, a katasztrófához azonban különleges időjárási helyzet kellett. Hőmérsékleti inverzió alakult ki: a talaj közelében megrekedt a hideg levegő, fölé pedig melegebb légréteg került. A gyárak füstje nem tudott felszállni és eloszlani, ezért a párával összekeveredve egyre töményebb, mérgező szmog alakult ki. A folyóvölgy zárt fekvése csak tovább súlyosbította a helyzetet.
Olvasd el ezt is!