Egy új tanulmány szerint helyi tudósok egy olyan ősi mangroveerdőt fedeztek fel Panamában, amelynek fái akár 40 méter magasra is megnőttek, 23 millió évig azonban mindez rejtve maradt a területet elöntő iszapréteg miatt.
Ezt is olvasd el! Íme három robot, amelyet az erdők megmentésére terveztek
A kutatók először 2018-ban találtak rá a fosszíliákra egy olyan geológiai expedíció során, melyet az ország középső részén fekvő Barro Colorado-szigeten végeztek.
A sziget a mesterségesen létrehozott Gatun-tóban helyezkedik el, amelyen évente több ezer hajó halad keresztül, amikor a Panama-csatornán kelnek át.
A sziget egykor egy dombos táj részét képezte, amely 1913-ban részben víz alá került, amikor a mérnökök a csatorna építése érdekében felduzzasztották a Chagres-folyót, majd tíz évre rá természetvédelmi területté nyilvánították. Ma ennek a régiónak a trópusi erdői egyébként a világ egyik legintenzívebben tanulmányozott fás területei közé tartoznak.
Soha nem gondoltuk volna, hogy ezen a helyen fosszilis fákat fougnk találni, tekintve, hogy az elmúlt évszázadban számos tudós vizsgálta a szigetet. Igaz, ezeket a maradványokat nehéz megkülönböztetni az erdő bármely más öregebb fájától, mivel úgy néznek ki, mint az épp korhadó csonkok
– mesélte Carlos Jaramillo geológus, a tanulmány társszerzője, aki szerint a mangrovék fosszíliái elképesztően jó állapotban vannak. Ennek oka, hogy egy 23 millió évvel ezelőtti vulkánkitörés hamuja betemette a fákat ezzel lassítva a bomlási folyamatokat.
Ezt is nézd meg! 5 csodás erdő a nagyvilágból
Camila Martínez Aguillón, a tanulmány vezető szerzője szerint:
A megkövesedett fáknak is nevezett fosszilis faminták nagy mennyiségű információt tárolnak. A sejtes szerkezet az évszázadok során mineralizálódott és épségben megmaradt, ami ritka és nagyszerű lehetőséget kínál a kutatóknak, hogy a múltba utazzanak
A kutatók 121 megkövesedett famintát vizsgáltak meg, amelyek a sziget egyik kis patakjában feküdtek szabadon.
Kiderült, hogy ebből ötven egy eddig ismeretlen fajhoz tartozik, amely nagyon hasonlít a Délkelet-Ázsiában, Óceániában és a trópusi Afrikában jellemző mangrovefára, csak ezek még jóval magasabbra is nőhettek.
Míg a legtöbb élő mangrovefa lombkoronája körülbelül 13 méter magas, az újonnan felfedezett S. barrocoloradoensis mintegy 25 méterre, de akár 40 méter magasra is megnőtt. Jaramillo szerint az ősi fák valószínűleg ugyanazokat a túlélési stratégiákat fejlesztették ki, amelyeket ma a mangrovefák alkalmaznak – azaz a sós vizet részesítik előnyben.
Amikor a kutatók először rábukkantak a fák kövületeire, már akkor tudták, hogy mindez rengeteg újabb kutatást és vizsgálatot eredményez majd a közeljövőben a szigeten, olyanokat is, amelyekről nekik még sejtésük sincsen.
Nyitókép: Fotó: David Clode/Unsplash