Végre tényleg kiderült, a macskák miért esnek mindig a talpukra
A macskák egyik legfigyelemreméltóbb képessége, hogy mindig a talpukra esnek. Ez a jelenség régóta foglalkoztatja az átlagemberek mellett a kutatókat is. Egy friss japán tanulmány most részletesen feltárta, milyen mechanikai tényezők segítik a macskákat ebben a lenyűgöző mutatványban.
Az IFLScience cikke szerint a tudósok sokáig nem hitték el, hogy a macskák képesek megfordulni a levegőben. Étienne-Jules Marey fotográfus-tudós egy 1894-ben rendezett tudományos konferencián fényképsorozatok bemutatásával bizonyította ezt, mire valaki azt állította, hogy ez egy paradoxon, ami ellentmond a legalapvetőbb mechanikai elveknek. Az ezt követő több mint száz évben számos elmélet született azzal kapcsolatban, hogyan képesek a macskák mindig talpra esni.
Az első ilyen a „tuck and turn”-modell volt, amely azt feltételezte, hogy a macskák először kinyújtják hátsó lábaikat és behúzzák az elülsőket, majd a test felső részét elforgatva a talaj felé fordulnak, végül a hátsó testfél forgatásával fejezik be a mozdulatot. Bár ez matematikailag megalapozottnak tűnt, a későbbi megfigyelések szerint a macskák ennél sokkal változatosabban és összetettebben mozognak. Giuseppe Peano matematikus felvetette, hogy a farkuk is segítheti az állatokat a manőverben, ám kiderült, hogy farok nélküli macskák is könnyen megfordulnak a levegőben.
A modern kutatók ezért a test felső és alsó részének egymással ellentétes forgását hangsúlyozó „bend and twist"-elméletet tartják a legvalószínűbbnek, amely szerint a macskák dereka meghajlik, miközben a test felső és alsó felét ellentétesen forgatják el. Közben az állatok apró korrekciókat végeznek a lábukkal és farkukkal, hogy a test optimális helyzetbe kerüljön.
A Yamaguchi Egyetem kutatása újabb részleteket tárt fel. A kutatók már elpusztult macskák gerincét vizsgálták, hogy felmérjék a csigolyák csavarodási képességét, majd élő macskák mozgását is rögzítették. Az eredmények azt mutatták, hogy a gerinc nem egységesen hajlékony: a nyaki és háti szakasz rendkívül flexibilis, míg az alsó gerinc stabil, egyfajta „horgonyként” szolgál.
A kutatás azonban itt nem ér véget, ugyanis könnyen lehet, hogy a folyamat minden macskánál másképp zajlik. A teljes mechanizmus feltárásához több szögből készült, 3D-s felvételekre lenne szükség.
Olvasd el ezt is!