A középkori Európában ezért rettegtek a macskáktól
A középkori Európában a macskák körül egészen sajátos, ma már nehezen érthető félelmek és babonák alakultak ki. Bár sok háztartásban hasznos állatként tartották őket, főleg rágcsálóirtó szerepük miatt, a négylábúak egy része mégis a gyanú, sőt a rettegés tárgyává vált. Ennek oka nem egyetlen eseményhez köthető, hanem egy hosszú, vallási és kulturális folyamat eredménye volt.
A középkori ember alapvetően praktikus szemlélettel viszonyult az állatokhoz. Nem érző lényekként tekintett rájuk, hanem olyan teremtményekként, amelyeket Isten az ember szolgálatára rendelt. A macska ebből a szempontból problémás állatnak számított. Nem volt engedelmes, mint a kutya, nem lehetett igazán idomítani, és éjszakai életmódja miatt akkor mozgott, amikor a „tisztességes” emberek már aludtak. Ez önmagában is elég volt ahhoz, hogy a sötétséggel, titokkal és rejtett élettel társítsák.
A középkori bestiáriumokban – állatokat bemutató enciklopédiákban – a macska gyakran nem házi kedvencként, hanem mint vadász jelenik meg. Kiemelték kivételesen éles látását, amely képes „áthatolni az éjszaka sötétségén”, valamint azt a tulajdonságát, hogy elrejti az ürülékét, nehogy más állatok észrevegyék. Ezek a megfigyelések ma ártalmatlannak tűnnek, akkor azonban azt az érzetet erősítették, hogy a macska titkolózó, alattomos lény, amelynek rejtett tudása van a világról.
A 13–14. századtól kezdve a macska egyre gyakrabban jelent meg allegóriákban és egyházi szövegekben a gonosz jelképeként. Több korabeli történetben a macska a lelket elragadó ördög szimbólumává vált, amely a prédájával játszik, mielőtt elpusztítaná. Egyes szerzők kifejezetten úgy írtak róla, mint az ördög egyik legkedveltebb állatáról. Az elképzelés szerint a sátán képes volt fekete macska formájában megjelenni követőinek.
Ez a gondolat hivatalos egyházi szinten is megerősítést kapott. 1233-ban IX. Gergely pápa kiadta a Vox in Rama kezdetű bullát, amelyben azt állította, hogy egyes eretnek csoportok, köztük a katharok a sátánt fekete macska alakjában imádják. A dokumentum részletes, obszcén és félelmet keltő rituálékat írt le, amelyekben a macska központi szerepet kapott. Ettől kezdve a macska nemcsak baljós állat, hanem az eretnekség konkrét jelképe lett.
A macskákat a boszorkánysággal is szorosan összekapcsolták. A 14. századtól egyre több perben jelent meg az a vád, hogy boszorkányok macska alakjában járnak éjszaka, vagy démoni familiárisként fekete macskákat tartanak. Az egyik legkorábbi európai boszorkányper, az írországi Alice Kyteler ügye során is szerepelt az a vád, hogy egy démonnal áll kapcsolatban, amely macska formájában jelent meg előtte. Ezek a történetek csak tovább erősítették a macskák körüli félelmet.
Olvasd el ezt is!