Végre sikerült megértenünk, miért dorombolnak a macskák

Bár az ember és a házi macska kapcsolata évezredekre nyúlik vissza, a dorombolást eddig rejtély övezte – nemcsak azt nem tudtuk biztosan, mi pontosan a célja, hanem azt sem, hogy a nagymacskák hasonló hangjai valóban dorombolásnak számítanak-e, vagy ez a jelenség kizárólag a kisebb termetű macskafélékre jellemző.

Egy friss kutatás során a Kiotói Egyetem biológusa, Yume Okamoto és csapata 280 házimacska DNS-ét és gazdáik által elmondott viselkedési jellemzőiket vizsgálta meg. Ezek alapján sikerült azonosítaniuk egy gént, amely kapcsolatban áll a dorombolással és egyéb különböző macskahangokkal. A kutatás szerint azok a macskák, amelyek az úgynevezett „rövid típusú” androgén receptor gént hordozzák, a gazdáik szerint gyakrabban dorombolnak, mint azok, amelyeknél ez a gén „hosszú típusú”. A tudósok emellett azt is megállapították, hogy a rövid génváltozattal rendelkező kandúrok beszédesebbek is az emberekkel.

A kutatók ezt a gént 11 különböző macskafaj esetében is megvizsgálták, és arra jutottak, hogy a hosszú változat kizárólag a házi macskáknál fordul elő – még a legközelebbi rokonfajok, mint például a halászmacska (Prionailurus viverrinus) vagy a bengáli macska (Prionailurus bengalensis) sem rendelkeznek ezzel a génváltozattal. Ez az eredmény arra utal, hogy a hosszú típusú gén a háziasítás során alakult ki, írja a Science Alert.

Korábbi kutatások azt is kimutatták, hogy a hosszú típusú gén gyakoribb a fajtatiszta macskák körében, míg a keverék, gyakran kóbor életmódból származó macskáknál ritkább. A kutatók úgy vélik, hogy azok a macskák, amelyeket folyamatosan emberek nevelnek, kevésbé szorulnak rá a hangos kommunikációra a túlélésükhöz, így a hosszú génváltozatot hordozók is jól meg tudnak maradni a fajtatiszta populációkban. Okomoto így fogalmaz a tanulmányban:

Néhány évvel ezelőtt a tudósok azt is felfedezték, hogy a macskák hangszálaiban található puha szövetpárnácskák képesek izommozgás nélkül, alacsony frekvencián (25–30 Hz) rezgéseket kelteni – a dorombolás tehát részben automatikus működés. Okomoto a tanulmány végén hozzátette: