A macskák háziasításának története közel 10 ezer évre nyúlik vissza, az emberek és a macskák közötti kapcsolatot pedig őseink életmódjának változása váltotta ki – derül ki egy új genetikai tanulmányból, amit a ScienceAlert mutatott be.
A nemzetközi kutatócsoport több mint ezer véletlenszerűen tenyésztett európai, ázsiai és afrikai macska genotípusát vizsgálta, és közel 200 genetikai markerre koncentrált, amelyek a területek és fajták közötti kapcsolatokat állapították meg.
A csapat a háziasítás legkorábbi jeleit a közel-keleti Tigris és az Eufrátesz folyók mentén fekvő részeiig tudta visszavezetni. A szakértők a helyszínt a „civilizáció bölcsőjeként" is nevezik, amit már korábban is sikerült azonosítani – minden bizonnyal itt kezdődött a házimacska története.
Amikor elkezdődött a jelenlegi holocén földtörténeti korszak, az emberek a kóborló vadászó-gyűjtögető életmód helyett letelepedtek, és földműveléssel kezdtek el foglalkozni. A macskák pedig jó rágcsálóirtónak bizonyultak, ami segítette a földművesek munkáját: mindez arra késztette a közösségeket, hogy aktívan dolgozzanak azon, hogy a macskák rendszeresen a területeken legyenek. .
Ez a hipotézis eddig is ismert volt, viszont most több bizonyítékot is találtak a kutatók. A genetikai összehasonlítások alapján az is valószínűnek tűnik, hogy a háziasított macskák az emberrel együtt terjedtek el a világban.
A kutatók szerint a macskák génjei világszerte a „távolság általi elszigetelődés" jeleit mutatják, ahol a populációk közötti genetikai hasonlóságok a köztük lévő földrajzi távolságok növekedésével csökkennek. A nyugat-európai macskák genetikai összetétele például jelentősen eltér a délkelet-ázsiai macskáétól.
A kutatók a házimacskák és néhány más állat – köztük a lovak és a kutyák – közötti különbségeket is hangsúlyozták, amikor a háziasítás és az emberek társaságában eltöltött élet hatásairól van szó.
A macskákat tulajdonképpen félig háziasítottnak nevezhetjük, mert ha szabadon engednénk őket a vadonban, akkor is valószínűleg még mindig élősködőkre vadásznának, és természetes viselkedésüknek köszönhetően képesek lennének önállóan túlélni és párosodni.A kutyákkal és más háziasított állatokkal ellentétben a háziasítás során nem változtattuk meg annyira a macskák viselkedését, így a macskák különösen különleges állatnak bizonyulnak
– mondta Leslie Lyons , a Missouri Egyetem Állatorvosi Főiskolájának macskagenetikusa.
De az is kiderült, hogy a macskák genetikai felépítése valójában jobban hasonlít az emberére, mint a legtöbb más, nem főemlős emlősé.
A kutatóknak sikerült a perzsa macskák policisztás vesebetegség szintjének csökkentése, jelenleg pedig azon dolgoznak, hogy a genetikai kísérletek sikereit az emberek gyógyítására is átültessék.
Ha ezek a kísérletek sikeresek lesznek, akkor lehet, hogy az emberek is kipróbálhatják, mint egy természetesebb, egészségesebb alternatívát egy olyan gyógyszer szedésével szemben, amely májelégtelenséget vagy más egészségügyi problémákat okozhat
– mondta Lyons.
