A macskák bundája képes elegendő DNS-t megőrizni egy olyan személytől, aki a közelükben tartózkodott, hogy bizonyítékként szolgáljon a kettőjük közötti találkozásra. Ez azt jelentheti, hogy bár egy macskát nem lehet kihallgatni, mégis segíthetnek a bűncselekmények elkövetőinek azonosításában.
A SciencAlert cikkében bemutatott tanulmány az első, amely azt vizsgálja, hogy a háziállatok hogyan járulhatnak hozzá a DNS átadásához.
Az emberi DNS-gyűjtésék fontos tényezők egy bűnügyi helyszín vizsgálatában, de sokszor hiányoznak az adatok a társállatokról, például a macskákról és a kutyákról az emberi DNS-átvitelhez való viszonyukról. Ezek a társállatok rendkívül fontosak lehetnek a háztartás lakóinak vagy a helyszínre nemrégiben érkezett látogatók jelenlétének és tevékenységének felmérésében
– mondta Heidi Monkman, az ausztráliai Flinders Egyetem törvényszéki szakértője.
Ha már macskák: Ismerd meg Hemingway macskáit!
Az elmúlt években a DNS-elemzési technológia olyan kifinomulttá vált, hogy a DNS legapróbb nyomai is relevánsak lehetnek a helyszínelés szempontjából. Az emberek pedig lényegében mindenhol otthagyják a DNS-ünket. Még egy tárgyhoz való rövid érintkezés is átadhatja genetikai anyagunk nyomait. Az úgynevezett érintéses DNS önmagában nem elegendő egy gyanúsított egyértelmű azonosításához, de felhasználható más bizonyítékok alátámasztására vagy személyek kizárására.
A felületről nyert érintéses DNS-hez még csak az sem szükséges, hogy az illető feltétlenül megérintse az adott felületet. Számos módon, például az elhaladó testről lesodródó bőrsejtekben vagy hajszálakban is eljuthat. Ebben a háziállatok is szerepet játszhatnak.
Jae Park/UnsplashMonkman és a Flinders Egyetem munkatársa, Mariya Goray, aki tapasztalt helyszínelő, összefogott Roland van Oorschot törvényszéki szakértővel, az ausztráliai Victoria rendőrség törvényszéki szolgálatának munkatársával, hogy kiderítsék, ki tudják-e nyerni az olvasható emberi DNS nyomait a macskákból.
Vizsgálatukat 15 háztartás 20 macskáján végezték el. A kutatók a vizsgálatban résztvevők otthonában minden macska jobb oldali szőrzetét kétszer megtisztították, és a legtöbb emberi vizsgálati alanytól DNS-mintát gyűjtöttek.
Ezenkívül a háztartás lakói kérdőíveket töltöttek ki a macskák napi viselkedéséről és szokásairól. Ez magában foglalta azt is, hogy a macskát milyen gyakran és ki érintette meg a háztartásban.
Mint kiderült, a macska tamponminták 80 százalékában kimutatható mennyiségű DNS-t találtak. Az összes macska esetében nem volt szignifikáns különbség a DNS mennyisége és az emberrel való utolsó érintkezés óta eltelt idő, illetve a macska szőrének hossza között.
A csoport a vizsgálatban részt vevő macskák 70 százalékáról tudott olyan DNS-profilokat készíteni, amelyek elég jól értelmezhetőek voltak ahhoz, hogy egy emberhez lehessen kötni őket. A legtöbb DNS a macska háztartásában élő embertől származott, de hat macskánál csak ismeretlen emberi DNS-t mutattak ki.
Utóbbi macskák közül kettő sok időt töltött annak a gyermeknek az ágyában, akinek a DNS-éből nem vettek mintát, ami megmagyarázhatja a „rejtélyes" eredmények egy részét. A fennmaradó négy macskán található azonosítatlan DNS eredete ismeretlen. Egyik háztartásban sem volt látogató legalább két nappal a mintavétel előtt.
Olvasd el ezt is! Ezekre figyel oda, ha megkarmol a macskád
Egy eset volt különösen érdekes: egy két macskás, kétszemélyes háztartás. Az egyik macska, egy szőrtelen szfinx, egy ismeretlen harmadik ember DNS-ét hordozta, míg a másik, rövid szőrű macskán nem találták meg a DNS-t.
A kutatók itt elmondták, hogy sem az átvitel módját, sem a megmaradás idejét nem tudták meghatározni.
A tanulmány szerint további kutatásra van szükség, hogy mi befolyásolhatja a macskákon talált DNS különböző szintjeit, ilyen lehet például a viselkedési szokások és a vedlési periódus.
