Nem hagyja abba nyalakodást
Ha egy kutya folyamatosan nyalogatja magát, vagy rágcsálja magát, akkor fájdalmai lehetnek, vagy valami irritálja a bőrét. Ez a kényszeres viselkedés lehet a szorongás, viszketés vagy akár gyomor-bélrendszeri fájdalom. A túlzott nyalogatással kapcsolatos fő probléma az, hogy bár átmenetileg megnyugtatja a fájdalomreceptorokat, a nyalogatás önmagában sérülést okozhat a bőrükön és fokozhatja a fájdalmat – ez olyasmi, mint amikor az embereknél egy seb elkezd viszketni, és vakargatjuk.
Ez is érdekelhet: A te kutyád is eszi a füvet? Elmondjuk, miért!
Erős nyáladzás
Persze minden kutya nyáladzik, és vannak fajták is, amelyekre jellemzőbb, de ha egy vödörnyi nyál csöpög a kutyánk szájából – és nincs a közelben étel – , akkor az nem túl jó jel. Fájdalom vagy a kellemetlen érzés által kiváltott szorongás okozhat túlzott nyáladzását. Ha ezt észleljük, amelyet bűzös lehelet vagy arcduzzanat, illetve rágási nehézség kísér, azonnal keressük fel a háziállatorvost.
Megváltozik az étvágya
Az étvágy megváltozása számos egészségügyi állapotra utalhat, a kevésbé jelentőségteljesektől az egészen komoly problémákig. Lehet, hogy csak elrontotta a gyomrát vagy fogászati problémája van, de lehet vírus is, drasztikusabb esetekben pedig akár rák is.
Szokatlan a testtartása
A testtartás sokat elárulhat a kutya fizikai és pszichés állapotáról. Állatorvosok szerint az izmok traumára reagálva megváltoztatják tónusukat, hogy megvédjék a körülöttük lévő struktúrákat. A kutya például kiálló hátsó lábbal ül, ha fáj a csípője, lehajtja a fejét, ha nyaki fájdalmai vannak, vagy meggörbíti a hátát, ha a gerince sérült. De az is jel lehet, ha a farkát kevésbé csóválja.
Gyanús morgás
Ha a négylábú barátunk általában vidám és kiegyensúlyozott, de hirtelen a semmiből mogorván kezd viselkedni, akkor feltehetőleg fájdalmai vannak. Ha a kutya fájdalmat érez, agresszívvá és idegessé válhat. Az is előfordulhat, hogy túlzottan nyugodt lesz, és visszahúzódik, amikor megközelítjük, vagy megpróbáljuk kezelni. Egy másik fontos jel, hogy gyakran a fájdalmas terület felé néz (a hasát, a hátát, a mancsát nézi), és nem reagál a környezetére.
