Az Europa a Naprendszerünk legsimább szilárd objektuma, köszönhetően vastag jégpáncéljának. Sima külseje alatt azonban furcsa titkokat rejt − egy mély, sós óceánt, amely akár az idegen élet számára is lehetőséget kínálhat.
Ez az óceán teszi az Europát a tudományos kutatások elsődleges célpontjává. Két különálló orbiterküldetés is indul a következő két évben a Jupiter felé. És bár még évekbe telik, amíg bármelyik szonda megérkezik, a tudósok más módon is kutatják az Europát: a távcsöves megfigyelések, a laboratóriumi kísérletek és a számítógépes szimulációk alapján már most betekintést nyerhetünk a hold működésébe – számolt be róla a Science Alert.
Ez is érdekelhet: Több mint 20 éve nem fotózták le ilyen közelről a Jupiter holdját
Egy új tanulmányban az amerikai California Institute of Technology Jet Propulsion Laboratory (JPL) és a japán Hokkaido Egyetem kutatói a NASA szuperszámítógépeivel az Europa egy kevésbé ismert furcsaságát vizsgálták: miért forog gyorsabban a jégpáncél, mint a belseje?
Kutatásuk szerint a felszín szinkronizálatlan forgását az alulról nyomuló óceáni áramlatok okozhatják.
Ez a felfedezés új nyomokat adhat arra vonatkozóan, hogy mi folyik odalent.
Ezt megelőzően laboratóriumi kísérletekből és modellezésből tudtuk, hogy az Europa óceánjának melegedése és lehűlése áramlatokat indíthat el. Most az eredményeink rávilágítanak az óceán és a jeges burok forgása közötti olyan kapcsolatra, amelyet korábban soha nem vettünk figyelembe
− magyarázza a JPL kutatója, Hamish Hay.
Ha tovább olvasnál: Hatalmas vulkánkitörést figyeltek meg a Jupiter holdján
Fotó: Shutterstock
A jégpáncél az Europa óceánján úszik, így a hold többi részétől − beleértve az óceánt, a sziklás belsejét és a fémes magot − függetlenül foroghat. A tudósok ezt már régóta sejtik, de a héj forgását mozgató erők eddig rejtélyesek maradtak.
Az Europa ki van téve a Jupiter által okozott árapályhajlításnak, amely erős gravitációs vonzása révén torzítja a holdat. Ez repedéseket okoz az Europa jéghéjában, és valószínűleg a köpeny és a mag hőjének egy részét is termeli. A radioaktív bomlásból felszabaduló hőenergiával együtt ez a hő a hold belsejéből feltehetően az óceánon keresztül emelkedik a fagyott felszín felé, mint egy tűzhelyen melegedő fazék víz.
Az Europa forgásával és más tényezőkkel együtt ez a függőleges hőmérsékleti gradiens meglehetősen erős óceáni áramlatokat táplálhat, melyek képesek elmozdítani a globális jégpáncélt. A jégpáncél a becslések szerint 15-25 kilométer közötti vastagságú.
Bár a tudósok tudták, hogy az Europa jégpáncélja valószínűleg magától forog, eddig a Jupiter gravitációs hatására összpontosítottak, mint hajtóerőre.
A kutatók a NASA szuperszámítógépeit használták az Europa óceánjának komplex szimulációjához, a földi óceánok modellezését hívva segítségül, melyek lehetővé tették számukra, hogy mélyebben belemerüljenek az Europa vízkörforgásának részleteibe. A kutatók a szimulációkban a légellenállás figyelembevételével megállapították, hogy egyes gyorsabb áramlatok elegendő légellenállást tudnak kifejteni ahhoz, hogy felgyorsítsák vagy lelassítsák az Europa jégpáncéljának forgását.
Az Europa belső felmelegedése idővel változhat, és ez az óceáni áramlatok sebességének változásához is vezethet, ami viszont a jégpáncél gyorsabb vagy lassabb forgását okozhatja.
