A tartalmat mesterséges intelligencián alapuló képalkotó eszköz hozta létre
  ●  Tudomány

Félig embernek, félig majomnak tartották a 19. század egyik leghíresebb nőjét

Julia Pastrana a 19. század egyik legismertebb mutatványos előadója volt, akit ritka veleszületett állapota miatt elsősorban külsejével reklámoztak. Énekelt, táncolt, és a korabeli beszámolók szerint több nyelven is beszélt, a közönség mégis „majomnőként” és más megalázó neveken ismerte meg. Halála után sem kapott nyugalmat, bebalzsamozott testét még évtizedeken át kiállították.

Julia Pastrana 1834-ben született Mexikó Sinaloa államában. Veleszületett, generalizált terminális hipertrichózisban élt, amely erőteljes szőrnövekedést okozott az arcán és testének nagy részén. Emellett ínyhiperpláziája is volt, amely az íny megvastagodásával az arc alsó részének megjelenését is befolyásolta.

Fiatal nőként énekelni és táncolni tanult, majd az 1850-es években az Amerikai Egyesült Államokban és Európában is fellépett. Mezzo-szoprán hangja és színpadi tudása ellenére menedzserei főként külsejére építették a reklámokat. Olyan elnevezéseket használtak rá, mint a „majomnő”, a „medvenő” vagy a „páviánhölgy”. Egyes korabeli orvosok azt feltételezték, hogy Pastrana részben valamely emberszabású majomtól származhat, ezt az elméletet azonban más szakemberek már akkor is elutasították.

A félig állati eredetről szóló történet azonban eladhatónak bizonyult, ezért a fellépései köré épített marketing továbbra is ezt erősítette.
Félig embernek, félig majomnak tartották a 19. század egyik leghíresebb nőjét
Julia Pastrana bebalzsamozott teste egy 1862-es londoni kiállításon.
Fotó: Archive LLC/Buyenlarge/Getty Images
A házasság sem jelentett menekülést

Pastrana karrierjét Theodore Lent irányította, aki később feleségül is vette. A férfi jelentős bevételre tett szert a fellépésekből, és házasságuk után sem változtatott azon, ahogyan Julia külsejét üzleti célokra használta. 1860 márciusában, egy moszkvai turné idején fiúgyermekük született, aki örökölte anyja jellegzetes tüneteit. A csecsemő születése után nem sokkal meghalt, Julia pedig néhány nappal utána, szülési komplikációk következtében vesztette életét.

Halála után is kiállították

Pastrana és gyermeke testét Moszkvában bebalzsamozták, majd Lent később visszaszerezte a holttesteket, és továbbra is bevételi forrásként használta őket. A két testet Európa több városában bemutatták, Londonban pedig már az 1860-as évek elején külön hirdetések reklámozták a kiállítást. Pastrana maradványai a következő évtizedekben több tulajdonoshoz kerültek, és hosszú időn át közönség előtt is szerepeltek.

A 20. század második felére az efféle bemutatókat egyre elfogadhatatlanabbnak tartották. Pastrana teste végül Norvégiába került, ahol intézményi gyűjteményben őrizték.
Több mint másfél évszázad után temették el

2005-ben Laura Anderson Barbata mexikói művész kampányt indított azért, hogy Julia Pastrana maradványait visszajuttassák hazájába. Hosszú egyeztetések után Norvégia végül hozzájárult a repatriáláshoz. Pastranát 2013. február 12-én temették el Sinaloa de Leyvában. Sírját a világ számos pontjáról érkezett virágok borították. Több mint 150 év telt el halála óta, mire maradványai végül visszakerültek Mexikóba, és megkapta azt a nyugalmat, amely életében és halála után is sokáig hiányzott.

Nyitókép: Illusztráció Julia Pastranáról / A tartalmat mesterséges intelligencián alapuló képalkotó eszköz hozta létre

A legfontosabb hírekért iratkozz fel hírlevelünkre!