Hisztéria, mint pszichológiai rendellenesség: a viktoriánus kor rejtélye

Amikor valaki a helyzethez képest aránytalanul érzelmesen reagál, gyakran hisztérikusnak vagy akár hisztérikának nevezik. A viktoriánus korszakban a kifejezést gyakran használták egy sor olyan tünetre, amelyeket általában csak nőknél figyeltek meg.

Bár egykor diagnosztizálható állapotnak számított, a hisztéria 1980-ban kikerült a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvéből (DSM). Manapság a hisztériás tüneteket mutató személyeket esetleg disszociatív zavarral vagy szomatikus tüneti zavarral diagnosztizálják.

De mik azok a tünetek, amik a hisztéria egyértelmű jelei lehetnek vagyis inkább voltak? A hisztéria tünetei közé tartozik a részleges bénulás, a hallucinációk és az idegesség. A hisztériának gyakran tulajdonított egyéb tünetek közé tartozik:

• légszomj
• szorongás
• ájulás
• idegesség
• álmatlanság
• szexuális kielégületlenség

Az 1800-as évek végén Jean-Martin Charcot francia neurológus hipnózist alkalmazott a hisztériában szenvedő nők kezelésére. Sőt az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején az orvosok a női hisztéria kezelésére a korai elektronikus vibrátorral végzett kismedencei masszázsokat alkalmaztak, amelyek a klitorisz stimulálásával jártak. Az 1900-as évek elejéig az orvosok a női hisztériát diagnózisként használták azon nők esetében, akik olyan panaszok és tünetek széles skálájáról számoltak be, amelyek semmilyen más diagnózissal nem voltak magyarázhatók abban az időben.

Rachel Maines történész szerint az orvosok évezredeken át nyújtottak kismedencei masszázst a női betegeknek anélkül, hogy azt erotikusnak vagy szexuálisan izgatónak tekintették volna. A nyugati ipari forradalom után az orvosok elektromos gépeket kezdtek használni az orvoslásban, köztük az orvosi vibrátort, amelyet a kutatók elmélete szerint arra használtak, hogy a nőket hatékonyabban hozzák hisztériás paroxizmusba, ami a női orgazmus korábbi orvosi megnevezése volt. Az 1920-as évekig az orvosok vibrációs masszírozókat használtak orvosi eszközként a hisztéria kezelésére.

A hisztéria rejtélye óriási szerepet játszott a pszichoanalízis korai fejlődésében. A híres osztrák pszichoanalitikus, Sigmund Freud Charcot-nál tanult, így első kézből szerzett tapasztalatot a betegséggel diagnosztizált betegek megfigyeléséről, valamint Charcot kezelési módszereiről.

A későbbiekben Freud és kollégája, Josef Breuer munkája Anna O., a hisztéria tüneteit mutató fiatal nő esetén végzett munkája vezetett a pszichoanalitikus terápia kialakulásához. Anna úgy vélte, hogy már az is nagy hatással volt a közérzetére, ha egyszerűen csak beszélgetett a problémáiról a terapeutájával. Ezt a kezelést ő nevezte el „beszélgetős gyógymódnak", és a mai napig beszélgetésterápiaként emlegetik.

(verywellmind / embryo)