Egy 2023 májusában közzétett kutatás megállapította, hogy a Hold belső magja valójában egy szilárd gömb, amelynek sűrűsége a vaséhoz hasonló. A tudósok reményei szerint ez az eredmény segít a Hold – és ezen keresztül a Naprendszer – történetének pontosabb megértésében.
Eredményeink megkérdőjelezik a Hold mágneses mezejének fejlődését, köszönhetően annak, hogy bizonyítják a belső mag létezését
– írta közleményében a francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ.
Ezt is olvasd el! A NASA a Hold nyersanyagait célozta meg, hamarosan elkezdhetnek bányászni
A Naprendszerben található égi testek belső összetételének vizsgálata leghatékonyabban a szeizmikus adatok segítségével lehetséges. Ez az a módszer, amikor a tudósok rengések által keltett hullámokat és azok visszaverődését vizsgálják, majd ezek alapján térképezik fel az adott obejuktomot.
A kutatáshoz az Apollo-küldetés által gyűjtött holdi adatok ugyan rendelkezésre álltak, ezeknek a pontossága azonban túl alacsony volt ahhoz, hogy képesek legyenek meghatározni abból a belső mag jellegét. Ezért az Arthur Briaud csillagász által vezetett csoport más űrmissziókból és egyéb holdi lézeres távolságmérési kísérletekből származó információkat gyűjtött össze.
Ez is érdekes lehet számodra: Mindennek ellenálló barlangokba építené fel holdbázisait Kína
Illusztráció a Föld magjáról
Fotó: Shutterstock
Több elkészült modell után végül arra a megállapításra jutottak, hogy a holdi mag nagyon hasonló a Földéhez: egy külső folyékony rétegből és egy szilárd belső magból áll. A friss feltételezések szerint a külső sugara körülbelül 362 kilométer, a belsőé pedig nagyjából 258 kilométer. Ez a Hold teljes sugarának körülbelül 15 százalékát jelenti.
A belső mag sűrűsége pedig köbméterenkéntkörülbelül 7822 kilogramm, amely nagyon közel van a vas sűrűségéhez.
2011-ben a NASA Marshall bolygókutatója, Renee Weber által vezetett csapat hasonló eredményre jutott. A franciák mostani eredményei tehát megerősítik ezeket a megalapozott feltételezéseket. Amennyiben pedig valóban hasonló a Hold magja a Földéhez annak érdekes következményei lehetnek az előttünk álló holdkutatás jövőjét illetően.
A kutatást a Nature című folyóiratban tették közzé.
