Ha valaki részletesen elmesél egy történetet, és alaposabban választ ad a „ki, mit, mikor, hogyan és miért" kérdésekre, akkor nagy valószínűséggel az illető igazat mond. Ezzel szemben, ha valaki átfutja ezeket a részleteket, akkor sanszos, hogy hazudik. Ezzel az egyszerű módszerrel közel 80 százalékos pontossággal elkülöníthető az igazság a hazugságtól – legalábbis az Amszterdami Egyetem kutatói szerint.
Amikor valaki egy hazugságot szeretne leleplezni, általában a jól ismert árulkodó jeleket keresi. A 9/11-es terrortámadások után például az amerikai repülőtéri biztonsági személyzetet arra képezték ki, hogy 92 viselkedésbeli nyomot keressenek, amelyek arra utalnak, hogy valaki megtévesztő, írja a ScienceAlert.
Ennél eggyel szakszerűbb eszköz a hazugságvizsgáló, amely különböző fiziológiai adatokat, például a vérnyomást, a szívverést és a légzésszámot kombinálja, hogy kiszűrje a lehetséges hazugságokat. A kutatások azonban azt mutatják, hogy még a képzett szakembereknek sincs sok esélyük, amikor megpróbálják elkülöníteni az igazságot a hazugságtól.
Ez is érdekelhet: 4 mítosz a testbeszédről, amit jobb, ha elfelejtesz
Egy másik probléma, hogy az emberekben különböző sztereotípiáik léteznek arról, hogyan néz ki egy ártatlan és egy bűnös ember, ami a legtöbbször megtévesztő.
Ezen problémák leküzdésére az Amszterdami Egyetem kutató egy „radikális alternatívát" próbáltak ki: arra utasították a vizsgálat résztvevőit, hogy csak egyetlen nyomra – a személy történetének részletességére – összpontosítsanak, és minden mást hagyjanak figyelmen kívül.
Egy kilenc vizsgálatból álló sorozatban 1445 embert utasítottak arra, hogy tippeljék meg, hogy egy diák egyetemi tevékenységéről szóló kézzel írott állítások, videofelvételek, videóinterjúk vagy élő interjúk igazak vagy hamisak-e .
Mint kiderült, azok a vizsgálati személyek, akik a hazugságok felismerésében az intuíciójukra hagyatkoztak, vagy akik több tényezőt is használtak a döntéshez, nem teljesítettek semmivel se jobban, mintha véletlenszerűen kellett volna megtippelni a hazugságot.
Azok azonban, akiket arra utasítottak, hogy kizárólag a beszámolók részletességére összpontosítsanak, 59-79 százalékos pontossággal tudták elkülöníteni az igazságot a hazugságtól.
Ezeknek a résztvevőknek a kutatók azt mondták, hogy vizsgálják meg, hogy „milyen mértékben tartalmaz az üzenet olyan részleteket, mint az emberek, helyek, cselekedetek, tárgyak, események leírása, valamint az események időzítése", és „milyen mértékben tűnt az üzenet teljesnek, konkrétnak, szembeötlőnek vagy részletekben gazdagnak".
A kutatók hazugságfelismerő módszere végül hasznosabbnak bizonyult, függetlenül attól, hogy a résztvevők tudták-e, hogy a tevékenység célja a hazugságok felismerése vagy sem. Mindez arra utal a tanulmány szerint, hogy a bűnösséggel és ártatlansággal kapcsolatos sztereotípiák sem befolyásolják ilyenkor a döntéshozatalt.
Olvasd el ezt is! Vajon tényleg lebuktat minket szemünk, ha hazudunk?
A kutatók hozzátették: a nagy téttel bíró helyzetekben valószínű, hogy az emberek tudatosan apró részletekkel gazdagítják a hazugságokat, hogy növeljék a hitelességüket, így lehetséges, hogy a hazugságfelismerés szabályai kontextusfüggőek lesznek.
