Halálunkkor fényt bocsát ki a testünk – állítja egy tanulmány

Ezt a jelenséget biophoton-kibocsátásnak nevezik. A biophotonok olyan rendkívül apró fényrészecskék, amelyek a sejtek kémiai reakciói során keletkeznek. A tudomány már régóta tudja, hogy bizonyos élőlények látványosan világítanak – például a szentjánosbogarak vagy egyes tengeri fajok. Kevésbé ismert azonban, hogy szinte minden élő sejt is képes nagyon halvány fényt kibocsátani, amelynek hullámhossza 200 és 1000 nanométer közé esik.

A kutatók most egereken és kétféle növényen (lúdfűn és törpe esernyőfa levelein) mutatták ki, hogy a biophoton-kibocsátás mérhető: amíg az állatok éltek, gyenge, de érzékelhető fényrészecskéket bocsátottak ki, haláluk után azonban ez a sugárzás hirtelen megszűnt. Hasonló eredményeket adtak a növénykísérletek is: a sérült levelek jelentősen fényesebbek voltak, mint az épek, amikor 16 órán át figyelték őket.

Első hallásra a felfedezés akár ezoterikus magyarázatokkal is összekapcsolható – hiszen sokan asszociálnak az „aurák” vagy misztikus energiák világára. A kutatók azonban hangsúlyozzák: nagyon is konkrét, kémiai alapú folyamatról van szó. Amikor a sejtek stressz alá kerülnek – például hőhatás, mérgező anyagok, kórokozók vagy tápanyaghiány miatt –, az oxigén bizonyos származékai reakcióba lépnek a zsírsavakkal és fehérjékkel. Ez a reakció magasabb energiaszintre juttatja az elektronokat, amelyek visszatérésükkor energiában gazdag fotonokat bocsátanak ki.

A kísérlethez különösen érzékeny, elektron-sokszorozós kamerákat használtak. Négy egeret egyenként helyeztek el sötét dobozban, ahol előbb egy órán át élve figyelték őket, majd elaltatás után újabb órán át. Fontos részlet, hogy a testeket a halál után is testhőmérsékleten tartották, így a mérést nem befolyásolta a hőmérséklet-változás. Az eredmények egyértelműek voltak: az élő sejtekből fényrészecskék szabadultak fel, halál után viszont drasztikusan visszaesett a kibocsátás – írja a ScienceAlert.

A biophoton-jelenség tudományos és gyakorlati jelentősége nagy lehet. Ha sikerülne megbízhatóan mérni, az orvosok fájdalommentes, non-invazív módszerrel követhetnék a sejtek állapotát, kimutathatnák a stressz jeleit vagy akár a rákos elváltozásokat is. A mezőgazdaságban pedig a növények egészségi állapotának nyomon követésében játszhatna szerepet.

A kutatók szerint eredményeik azt támasztják alá, hogy az élet valóban „ragyog”, és amikor ez a fény kihuny, a halál objektív, fizikai jele is megmutatkozik. A misztikus asszociációk helyett tehát egy olyan tudományos jelenségről van szó, amely új távlatokat nyithat az egészség és az életerő mérésében.