Senki sem tudja, mire való a gumikacsa, ami nem is fürdéshez készült
Az ikonikus sárga gumikacsát szinte mindenki ismeri. Gyerekkorunkban sokaknál állandó kelléke volt a fürdésnek, sőt akadnak, akik felnőttként is tartanak belőle egy darabot, hogy játékos díszként dobja fel a fürdőszobát. Éppen ezért érdekes belegondolni, hogy a játék eredetileg egészen más célra készült. A fürdőkádak jellegzetes lakója hosszú utat járt be, mire a gyerekek kedvencévé vált. Története az ipari forradalom egyik fontos újításával kezdődött.
Ahogy a St Neots Museum is kiemeli, a gumikacsa ma a világ egyik legismertebb játéka. Egyszerre idézi fel a gyermekkori fürdéseket, a Szezám utca emlékezetes jeleneteit és a játékos popkultúrát. Kevesen tudják azonban, hogy az első példányok egyáltalán nem a fürdőkádba készültek. A történet a 19. században indult, amikor Charles Goodyear amerikai feltaláló 1839-ben felfedezte a vulkanizált gumi előállításának módját. Az eljárás során a gumit kénnel és hővel kezelték, aminek köszönhetően tartósabbá, formálhatóbbá és vízállóvá vált. Goodyear nevét később a gumiipar egyik legismertebb márkája is viselte, a technológia pedig számos új termék előtt nyitotta meg az utat, köztük a gumijátékok előtt is.
Az első kacsák azonban még aligha hasonlítottak a ma ismert változatokra. Tömör gumiból készültek, nehezek voltak, és gyakran nem is lebegtek a vízen. A gyártók eredetileg rágójátéknak szánták őket, amelyeket csecsemők és kutyák egyaránt használhattak. A korai modellek jóval keményebbek voltak a mai puha játékoknál, ezért mai szemmel nehéz elképzelni, hogy mennyire lehettek alkalmasak erre a célra.
Ekkor jelentek meg azok a játékok, amelyekkel a szülők könnyebben rávehették a gyerekeket a tisztálkodásra. Az egyik úttörő fejlesztést Eleanor Shannahan amerikai feltaláló jegyezte, aki 1931-ben olyan vízi játékot tervezett, amely vízsugarakat tudott kilövellni a csőréből és más apró nyílásokból. A találmány egyszerre működött fürdőjátékként és tréfás fürdőszobai kellékként.
Néhány évvel később a Walt Disney Company és a Seiberling Latex Products együttműködéséből megszülettek az úgynevezett „fürdőúsztató” figurák. A legnépszerűbbek Donald kacsa és akkori társa, Donna kacsa voltak, akit később Daisy kacsa néven ismert meg a világ. A ma ismert változat közvetlen elődjét Peter Ganine szobrász alkotta meg. Az általa 1947-ben levédetett vinilfigura már élénksárga színt kapott, és megjelent benne a jellegzetes sípoló szerkezet is. A játék nagy példányszámban terjedt el, és kifejezetten rövid idő alatt széles körben ismertté vált.
A gumikacsa népszerűségét a Szezám utca növelte tovább. Az 1970-ben bemutatott Rubber Duckie című dalban Ernie a kedvenc fürdőjátékáról énekelt, a dal pedig akkora sikert aratott, hogy még az amerikai slágerlisták élmezőnyébe is bekerült.
Azóta a klasszikus sárga kacsa számtalan változatban jelent meg. Készültek belőle történelmi és kulturális figurákat idéző darabok is: Shakespeare, Einstein, Churchill, Kleopátra, Van Gogh, Frida Kahlo, Salvador Dalí vagy Jane Austen alakja is felbukkant már gumikacsa formában.
Olvasd el ezt is!