A forró vizes fürdő rengeteget dobhat az állóképességünkön egy új kutatás szerint
A maratoni felkészülés világában régóta bevett módszer a magaslati edzőtábor: a ritkább levegőhöz alkalmazkodva a szervezet ugyanis több vörösvérsejtet termel, ami később, tengerszinten javíthatja az állóképességet. Csakhogy ez a megoldás a legtöbb amatőr futó számára elérhetetlen, hiszen időt, pénzt és utazást igényel. Egy új kutatás most arra utal, hogy létezik ennél jóval földhözragadtabb alternatíva is: az otthoni forró fürdő.
A ScienceAlert által szemlézett vizsgálatban jó állóképességű futókat kértek meg arra, hogy öt héten át folytassák a megszokott edzésmunkájukat, egyetlen kiegészítéssel. Hetente ötször, közvetlenül edzés után 45 percet kellett eltölteniük 40 Celsius-fokos vízben. A kutatók hangsúlyozták, hogy nem laboratóriumi eszközökkel dolgoztak, hanem hagyományos otthoni fürdőkádakkal: a víz hőmérsékletét egyszerű hőmérővel ellenőrizték, és szükség esetén meleg vízzel tartották szinten. A beavatkozás előtt és után több fontos élettani mutatót is megmértek, köztük a vörösvérsejtek mennyiségét, a szív szerkezetét és a VO₂max értéket, vagyis azt a mutatót, amelyet az aerob állóképesség egyik legfontosabb mérőszámának tartanak.
Az eredmények alapján az öt héten át végzett forró fürdőzés érdemi változásokat hozott. A futók szervezetében nőtt a vörösvérsejt-térfogat, vagyis több oxigént szállító sejt keringett a vérükben. Ez elsőre meglepő lehet, hiszen magaslaton éppen az alacsonyabb oxigénszint váltja ki ezt a reakciót, a meleg viszont más úton fejti ki a hatását. Már egyetlen hőterhelés is növelheti a vér folyékony alkotórészének, a plazmának a mennyiségét, ez pedig átmenetileg hígítja a vörösvérsejteket. A szervezet ezt egyensúlyvesztésként érzékeli, és újabb vörösvérsejtek termelésével reagál. Hosszabb távon így több plazma, összességében pedig több vér és nagyobb oxigénszállító kapacitás is kialakulhat.
A kutatók a szív esetében is kimutatták az alkalmazkodást. Az állóképességi edzés önmagában is képes megnövelni a bal kamra térfogatát, vagyis azt az üreget, amely a vért a szervezet felé pumpálja. A forró fürdők után ez a térfogat tovább nőtt, ami arra utal, hogy a plusz vérmennyiség a szív működéséhez is hozzájárult. Mindez a teljesítménymutatókban is megjelent: átlagosan körülbelül 4 százalékkal javult a résztvevők VO₂max értéke, és a maximális futópados terhelés során nagyobb sebességet is elértek. A kutatás szerzői kiemelik, hogy bár a laboreredmények nem egyenlők a versenyeredményekkel, az ilyen mértékű javulás edzett sportolóknál is számottevőnek számít, főleg úgy, hogy mindezt nem nagyobb edzésmennyiséggel vagy keményebb munkával érték el.
Éppen ezért lehet érdekes ez az eredmény a maratonra készülők számára. A passzív hőterhelés ugyanis úgy helyez plusz stresszt a keringési rendszerre, hogy közben nem növeli az izmokra és ízületekre jutó mechanikai terhelést. Ez azért fontos, mert a futóknál a terhelés növelése mindig együtt jár valamilyen sérüléskockázattal is, a forró fürdő viszont ebből a szempontból kíméletesebb eszköz lehet.
A kutatás szerzői azonban óvatosságra is intenek. A vizsgálat egy egészen konkrét protokollal dolgozott, vagyis egyelőre nem tudni, hogy rövidebb fürdési idő, alacsonyabb hőmérséklet, esetleg szauna vagy gőzkabin ugyanilyen hatást váltana-e ki. A hosszabb hőterhelés ráadásul kiszáradáshoz, szédüléshez vagy rosszulléthez is vezethet, ezért csak megfelelő folyadékpótlás mellett és körültekintően érdemes vele próbálkozni. Akinek pedig valamilyen alapbetegsége van, annak különösen indokolt orvossal egyeztetnie.
Olvasd el ezt is!