brown and white squirrel on brown wooden surface

A legtöbb le nem írt emlős a denevérek, rágcsálók, cickányok és sünök rendjébe tartozik.


Az emlősök a Föld legjobban kutatott állatai közé tartoznak, mégis több száz le nem írt faj rejtőzhet még a vadonban, az új előrejelző modellezés szerint. A gépi tanulás szerint ezen ismeretlen élőlények többsége kis testű, például denevérek, rágcsálók és cickányok. Méretük valószínűleg megnehezítette a szakértők számára a morfológiai különbségek azonosítását, ami azt jelenti, hogy egyes fajokat taxonómiai szempontból egy kalap alá vettek.

A tudósok ezeket a rejtett fajokat biodiverzitás jokereknek nevezik. Amíg nem tudjuk, hogy léteznek, nem vehetjük figyelembe ezeket az élőlényeket az evolúciós elméletben, a táplálékhálózatokban vagy a természetvédelmi munkában. A legfrissebb előrejelző modellek szerint az emlősök több mint 80 százaléka valószínűleg már hivatalos besorolást kapott. Mivel több mint 6400 emlősfaj van leírva, ez azt jelentené, hogy még mindig több mint ezer ismeretlen faj vár hivatalos osztályozásra.

A kutatók több mint 4000 emlős génszekvenciájának, valamint földrajzi és biológiai adatainak gépi tanulással történő elemzésével azonosították, hogy mely taxonok rejtik a legnagyobb valószínűséggel a rejtett fajokat. Azzal, hogy kiderítették, hol élnek általában ezek a taxonok, a szerzők segítettek kiemelni az ökoszisztémákat a jövőbeli rendszertani kutatások számára.

Délkelet-Ázsia például az előrejelzések szerint az azonosítatlan emlősfajok egyik központja lesz. Mind az evolúciós, mind a genetikai modellek becslése szerint a világnak ez a régiója tartalmazza a fajgazdagsághoz viszonyítva a legnagyobb arányban a sokféleség vadhajtásait. Egy Indonéziában végzett tanulmány például nemrégiben 14 új cickányfajt azonosított, ami 1931 óta a legnagyobb új emlősök egyetlen tanulmányban részletezett zsákmánya.

A jelenlegi modell szerint világszerte a legtöbb le nem írt emlős a denevérek, rágcsálók, cickányok és sünök rendjébe tartozik. Ezek a rendek általában szélesebb földrajzi területeken fordulnak elő, ahol a hőmérséklet és a csapadék viszonylag nagyfokú változékonysága jellemző, mint például a trópusi esőerdőkben. Az eredmények azt mutatják, amit a rendszertanászok már régóta gyanítottak. Általában az esőerdőkben él a legtöbb emlős a világon, és 1992 óta a legtöbb újonnan leírt emlős kis testű, nagy elterjedési területen megtalálható, és olyan élőhelyeken otthonos, ahol a csapadék és a hőmérséklet napi és szezonális ingadozása tapasztalható.

Tekintettel arra, hogy megfelelő összpontosítással mit lehet elérni, a nemrégiben bemutatott modell szerzői a taxonómiai kutatások finanszírozásának és érdeklődésének megújítására szólítanak fel, hogy az ismert és ismeretlen emlősfajok közötti szakadékot csökkentsék. Ha valamit ugyanis fajbesorolást kap, azt onnantól már akár a törvény is védheti. Ha pedig nem tudnak egy faj létezéséről, megmenteni se tudják a kihalástól, ha fenyegeti.

(Forrás: ScienceAlert)


A figyelmetekbe ajánljuk