
Ekkora az emberiséget elpusztító aszteroidabecsapódás esélye
Az aszteroidák gondolata évszázadok óta megmozgatja a képzeletet, különösen annak fényében, hogy egyszer már valóban átírták a földi élet történetét. A tudósok szerint a dinoszauruszokat 66 millió évvel ezelőtt kiirtó égitest legalább 10 kilométer széles lehetett, és akkora pusztítást végzett, hogy megacunamikat indított el, hatalmas erdőtüzeket okozott, valamint elsötétítette az eget. Nem meglepő tehát, hogy időről időre felmerül a kérdés: vajon mekkora az esélye annak, hogy valami hasonló ismét megtörténjen?
A jelenlegi becslések szerint a dinoszauruszokat elpusztító méretű, vagyis legalább 10 kilométeres aszteroidák nagyjából 60 millió évente csapódnak a Földbe. Az eggyel kisebb kategóriába tartozó, körülbelül 1 kilométeres objektumok ennél gyakoribbak, ezek átlagosan egymillió évente érhetik el bolygónkat, és a legutóbbi ilyen becsapódás mintegy 900 ezer éve történhetett. Ezek az adatok első hallásra ijesztőnek tűnhetnek, de a kutatók szerint nincs ok arra, hogy emiatt álmatlanul forgolódjunk.
A csillagászok ma már aktívan figyelik a Föld közelében mozgó objektumokat, és a jelenleg nyomon követett több ezer égitest között mindössze körülbelül 35 olyan van, amelynél a következő száz évben az ütközés valószínűsége meghaladja az egymillió az egyhez arányt. Még ezeknek is rendkívül kicsi az ütközési valószínűsége, ráadásul szinte mind kisebb 100 méternél. Ebből tehát az következik, hogy egy valóban apokaliptikus aszteroidabecsapódás az életünk során szinte biztosan nem fog bekövetkezni – írja a New Scientist.
A legnagyobb megnyugvást az adja, hogy a kutatók becslése szerint az összes, legalább 10 kilométeres, potenciálisan veszélyes aszteroidát már azonosították, vagyis rendkívül valószínűtlen, hogy egy, a dinoszauruszokat kiirtóhoz hasonló objektum váratlanul bukkanjon fel. Az 1 kilométer körüli égitesteknek körülbelül 80 százalékát már szintén ismerjük, ezért ezek között sem valószínű, hogy hirtelen érkezne egy meglepetésszerű fenyegetés. A 100 méternél kisebb objektumok többsége pedig vagy elég a légkörben, vagy legfeljebb helyi károkat okoz, ahogy az a 2013-as cseljabinszki meteor esetében is történt.
A kutatók szerint inkább a körülbelül 100 méteres, úgynevezett „városgyilkos” aszteroidákra érdemes figyelni, mert ezekből még kevesebbet sikerült megtalálni. Az ilyen objektumok nem pusztítanák el az emberiséget, de egy nagyvárosra vagy sűrűn lakott térségre nézve súlyos következményekkel járhatnának. Éppen ezért fontos, hogy a megfigyelőrendszerek tovább fejlődjenek. Ebben hozhat áttörést a jövőre tervezett NEO Surveyor űrtávcső, amelyet kifejezetten a Földre veszélyes égitestek felderítésére szánnak.
Ma már nemcsak észlelni tudjuk a veszélyt, hanem elvileg be is avatkozhatunk. A NASA 2022-es DART-küldetése például bebizonyította, hogy egy aszteroida pályája valóban módosítható, ha időben észleljük a fenyegetést. Ha egy veszélyes objektum érkezésére legalább néhány évvel korábban fény derül, jó eséllyel eltéríthető úgy, hogy elkerülje a Földet. Ha ez mégsem sikerülne, a becsapódás akkor is olyan természeti katasztrófa lenne, amelyre legalább részben fel lehet készülni: evakuálással, kárenyhítéssel vagy a lakosság védelmét szolgáló intézkedésekkel.
Olvasd el ezt is!