Az emberi civilizáció fejlődését többféleképpen is mérhetjük. A népesség növekedése, a birodalmak felemelkedése és bukása, a csillagok elérésére irányuló technológiai képességünk. Egy egyszerű mérőszám azonban kiszámítja, hogy az emberek mennyi energiát használnak fel egy adott időpontban. Ahogy az emberiség fejlődött, az energia hasznosításának képessége az egyik leghasznosabb kvalitásunkká vált.
Ha azt feltételezzük, hogy más bolygók civilizációi hasonló képességekkel rendelkezhetnek, akkor egy faj energiafogyasztása jó mérőszáma lehet a technológiai fejlettségének. Ez a Kardashev-skála alapgondolata.
Az emberi civilizáció fejlődése a Kardasev-skálán a 20. és a 21. században
Nyikolaj Kardasev orosz asztrofizikus 1964-ben javasolta a skálát. A civilizációkat pedig három típusba sorolta: planetáris, csillagászati és galaktikus civilizációk.
Az I. típusú faj képes olyan mértékű energiát hasznosítani, amely megegyezik a szülőbolygójára érkező csillagenergia mennyiségével. A II. típusú fajok a szülőcsillaguk energiáját, a III. típusúak pedig a szülőgalaxisuk energiáját képesek hasznosítani.
A gondolatot Carl Sagan népszerűsítette tovább, aki a három típus helyett egy folyamatos mérési skálát javasolt. Milyen típusú civilizáció vagyunk? Bár az emberek óriási mennyiségű energiát használnak fel, kiderült, hogy még az I-es típusba sem sorolhatóak.
A Földre átlagosan körülbelül 1016 wattnyi napenergia jut, és az emberiség jelenleg körülbelül 1013 wattot használ fel. Sagan skáláján ez jelenleg 0,73-at jelent. Nem rossz egy csapat fejlett főemlőshöz képest, de felvet egy érdekes kérdést. Elérhetjük-e egyáltalán az I. típust?
Ezt a kérdést vizsgálja egy nemrég készült tanulmány, amely a három elsődleges energiaforrást vette górcső alá: a fosszilis tüzelőanyagokat, az atomenergiát és a megújuló energiaforrásokat, majd kiszámítja azok időbeli potenciális növekedését.
Egyrészt az I. típus elérése elég egyszerűnek tűnik. Tegyük az energiatermelést a legfőbb prioritássá, és a végén eljutunk oda, ám minden egyes energiaforrásnak megvannak a maga korlátai. Szélsőséges esetben, például ha minden fosszilis tüzelőanyagot elégetnénk, amit csak lehetséges, az egy olyan mértékű éghajlatváltozáshoz vezetne, amely az emberiség végét jelenthetné.
A csapat tehát árnyaltabb megközelítést alkalmaz, elemezve az egyes energiaforrások fizikai korlátait, és egyensúlyba hozva azokat az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és a Nemzetközi Energiaügynökség által meghatározott éghajlatváltozás és szennyezési szintek korlátozásának szükségességével.
Megállapították, hogy még reális korlátozások mellett is lehetséges, hogy az emberiség elérje az I. típusú szintet. A bökkenő csupán annyi, hogy ezt a szintet legalább 2371-ig nem fogjuk elérni.
Ez azonban nem feltétlenül rossz dolog. A Kardashev-skála egy nagyon tompa eszköz az emberi technológia mérésére.
Bár a fejlett civilizációknak jelentős energiára van szükségük, láttuk, hogy a kis teljesítményű számítástechnika és a hatékonyság növelése lehetővé teszi számunkra, hogy csökkentsük vagy ellaposítsuk az energiafogyasztásunkat, miközben technológiai fejlődésünk folytatódik.
Ez a tanulmány is megmutatta, hogy miképp válhatunk I. típusú civilizációvá, de lehetséges, hogy akkor leszünk igazán fejlettek, amikor rájövünk, hogy erre nincs szükségünk.
