pusztuló föld vilégvége

A kutatók elkeserítő beszámolója.


Technológiailag fejlett globális társadalomban élünk, és évtizedek óta tudunk az éghajlatváltozásról. De akkor mégis miért „választjuk" bolygónk – és vele együtt saját magunk – elpusztítását, ahogyan azt professzorok egy csoportja a The Conversation című folyóiratban megjelent esszéjében állítja?

Ez is érdekelhet: Beigazolódni látszik az 1972-es jóslat: 2040-re globális összeomlás várható

Az esszét a világ a közelgő COP27 konferenciára készül, az ENSZ éves éghajlat-változási csúcstalálkozójának legutóbbi ülésére írták. A Newcastle-i és a Sydney-i Egyetem tudósai nem éppen optimisták azzal kapcsolatban, hogy a világ vezetői ezúttal tényleg elérnek valamit.

Mintha csak egy lassított felvételt néznénk egy vonatbalesetről. A világ vezető klímatudósai évtizedek óta figyelmeztetnek az egyre növekvő üvegházhatású gázkibocsátás veszélyeire. Miért kárhoztatjuk a gyermekeinket és a jövő generációit arra, hogy egy veszélyes és ellenséges bolygón éljenek?

– írják, utalva arra, hogy az amerikai kormány és az Exxon már az 1970-es évek óta tisztában van az ember okozta klímakatasztrófa lehetőségével.

Fosszilis tüzelőanyag-hegemónia: a fosszilis energia által táplált végtelen gazdasági növekedés olyan alapvető és közérthető, hogy nem lehet megkérdőjelezni.

Más szóval, a fosszilis tüzelőanyagokra való hagyatkozás annyira széles körben elfogadott, hogy a globális élet megélt és ideológiai módjává vált. A fosszilis tüzelőanyagok e hegemónia alatt nem csak eszközök. Ez a természetes létállapot, és ha megkérdőjelezzük az uralmukat, az a társadalom szerkezetének megkérdőjelezését jelenti.

A szakértők azonban néhány kézzelfogható megoldást kínáltak erre a bonyolult és egyben súlyos globális problémára. Végső soron viszont úgy gondolják, hogy a válasznak a degrowth-ban (politikai, gazdasági és társadalmi mozgalom, melynek alapját környezetvédelmi, fogyasztásellenes és anti-kapitalista eszmék alkotják) kell gyökereznie, vagyis a tehetős gazdaságok tervezett és méltányos zsugorodásában, amíg a fenntarthatóság ésszerűen el nem érhető. De ez, ahogyan az már évtizedek óta látható, teljesen elérhetetlen.


A figyelmetekbe ajánljuk