A dinoszauruszok nagyrészt kipusztultak, amikor 66 millió évvel ezelőtt egy Manhattan méretű aszteroida becsapódott a Földbe. Eközben az apró emlősök az árnyékban folyamatosan olyan alkalmazkodási képességeket szereztek, amelyek segítettek nekik túlélni a katasztrófát és boldogulni az incidens után – derül ki egy új tanulmányból.
A Science Advances című folyóiratban december 7-én megjelent tanulmány az ősi állatok és ökoszisztémáik közötti összetett kölcsönhatások feltérképezésével jutott erre a következtetésre. A modellbe Észak-Amerika nyugati részén gyűjtött fosszíliák adatait építették be, amelyek kora a kréta időszak vége (145 millió és 66 millió évvel ezelőtt) és a paleogén időszak kezdete (66 millió és 23 millió évvel ezelőtt) közötti határvonalon húzódik. Ez az 1600 fosszília több mint 470 állatnemzetséget képvisel, köztük emlősöket, halakat, krokodilokat, madarakat és dinoszauruszokat.
A modellből a szerzők meg tudták állapítani, hogy az édesvízi élőlények és a kis szárazföldi élőlények – köztük az emlősök – ellenállóbbak voltak és jobban felkészültek a kihalás átvészelésére a dinoszauruszokhoz képest. (…) A tanulmány meggyőző érv lehet amellett, hogy az emlősök már az aszteroida becsapódása előtt diverzifikálódtak, és nem csak a dinoszauruszok kihalása után ágazhattak el
– mondta Thomas Cullen, az Ontario állambeli Ottawában található Carleton Egyetem posztdoktori munkatársa, aki nem vett részt a tanulmányban.
Ez is érdekelhet: Tiszta Jurassic Park: egy milliárdos fel akarja támasztani a dínókat
Ez az evolúciós folyamat olyan emlősöket eredményezett, amelyek sokféle táplálékot tudtak fogyasztani, különböző hőmérsékleteken és időjárási körülmények között is túl tudtak élni, és képesek voltak gyorsan utódokat létrehozni, hogy a hirtelen populáció-összeomlásból vissza tudjanak térni.
A tudósok korábban úgy gondolták, hogy az emlősök evolúciója csak a dinoszauruszok kipusztulása következtében robbant be, mert az ökoszisztéma olyan űrt hagyott maga után, amelyet azután az emlősök ki tudtak tölteni
– mondta Gemma Louise Benevento, a németországi Senckenberg Biodiverzitás- és Klímakutató Központ (SBiK-F) posztdoktori kutatója, aki Cullenhez hasonlóan szintén nem vett részt a tanulmányban. Az új kutatás egyre több bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az emlősök már a becsapódás előtt is rendkívül aktívak és fejlettek voltak.
A tanulmány szerint a lehűlés ellenére a dinoszauruszok nem igazán tudtak alkalmazkodni. Ehelyett ragaszkodtak ugyanahhoz a hőmérsékleti tartományhoz, időjárási viszonyokhoz és táplálkozáshoz, amelyhez már korábban is alkalmazkodtak. Így ökológiai szerepük nagyjából stabil maradt, kivéve azt a tényt, hogy a nagy, növényevő dinoszauruszok sokfélesége némileg csökkent, és a táplálékhálózatban betöltött befolyásuk kissé zsugorodott 83,6 millió és 61,6 millió évvel ezelőtt között.
Ugyanebben az időszakban az emlősök egyik „éghajlati fülkéből" a másikba ugrottak, és szélesebb élőhelyi tartományokat és étrendeket fogadtak el.
Eleinte ez az instabilitás valószínűleg azt okozta, hogy az emlősök populációi összeomlottak, majd az éghajlat enyhe változásaival együtt újjáéledtek, de amikor az aszteroida hirtelen hidegbe és sötétségbe taszította a Földet, az emlősök rugalmasan tudtak alkalmazkodni.
A tanulmányban használt modellezési megközelítést eredetileg a modern ökoszisztémák tanulmányozására fejlesztették ki, mondta a Live Science-nek e-mailben az első szerzőtárs Jorge García-Girón, a finnországi Oulu Egyetem és a spanyolországi León Egyetem posztdoktori kutatója. Ezeket a modelleket kihívást jelent az ősi állatokra alkalmazni, mivel a fosszilis feljegyzések hiányosak és általában a nagyméretű példányok felé hajlanak, de a csapat igyekezett figyelembe venni ezeket a tényezőket.
Cullen szerint azonban a tanulmány amerikai fosszíliákra való összpontosítása egy másik lehetséges korlátozást jelent. A kutatók szerint a további helyszíneken alapuló modellek „globális képet" adhatnak arról, hogy mi történt a kréta végi kihalás körül.
A mostani formájában a tanulmány segít megmagyarázni, hogy emlős őseink miért jártak olyan jól az aszteroida becsapódását követő úgynevezett becsapódási tél alatt.
Forrás: Space.com
