A legtöbb küldetés tudósai összerezzennének a gondolattól, hogy űrhajójukat darabokra törik. A NASA DART űrszondája mögött állók számára azonban a teljes megsemmisülés a cél.
A NASA DART-missziója lesz az első küldetés, amely szándékosan megváltoztatja egy égitest mozgását Naprendszerünkben − más szóval, bele fog ütközni egy aszteroidába közép-európai idő szerint szeptember 27-én 01:15-kor. A küldetés egy olyan technika első tesztje lesz, melyet a jövőben is alkalmazhatunk a Földdel való ütközési pályán észlelt aszteroidák átirányítására − tudósít a ScienceAlert.
A DART (Double Asteroid Redirection Test) 2021. november 24-én indult, célpontja egy egymás körül keringő aszteroidapár, 11 millió kilométerre a Földtől. A pár nagyobbik aszteroidája a Didymos nevet viseli, és 780 méter átmérőjű. A kisebb, mindössze 160 méter széles aszteroidát Dimorphosnak hívják. A kettő 1,18 kilométeres távolságban kering egymás körül, és egy keringés közel 12 órát vesz igénybe.
Az aszteroidapár nem jelent veszélyt a Földre, részben pont ezért választották őket a DART célpontjául. De fontos az is, hogy mivel az aszteroidák kettős párt alkotnak, a földi csillagászok számára lehetővé válik, hogy jól felmérjék a becsapódás eredményeit.
Ahogy az aszteroidák egymás körül keringenek, a róluk visszaverődő napfény mennyisége növekszik és csökken, ami a pályájuk 12 órás ciklusa alatt szisztematikusan változik. A csillagászok a Földről nagy teljesítményű távcsövekkel nyomon követhetik ezt a változást, és láthatják, hogyan változik az ütközés előtt és után.
A fizika egyszerű, a küldetés nem
A fizika egyszerűnek hangzik: ütköztessük össze az egyik dolgot a másikkal, hogy megváltoztassuk a mozgását. De a küldetés végrehajtása nagyon bonyolult.
Amikor a DART eléri az aszteroidákat, 11 millió kilométerre lesz a Földtől. Az űrszondának autonóm célzást kell alkalmaznia az aszteroidákról szerzett képek segítségével. Azaz magától fel kell ismernie az aszteroidákat, rá kell állnia a Dimorphosra, és úgy kell beállítania a pályáját, hogy eltalálja azt − mindezt úgy, hogy közben közel 24 ezer kilométeres óránkénti sebességgel halad!
A becsapódás eredményeit nehéz megjósolni. A Dimorphos mérete, alakja és összetétele, valamint az, hogy pontosan hol és milyen erővel csapódik be a DART, mind befolyásolja az eredményt. A becsapódásról átfogó számítógépes szimulációkat végeztek, a szimulációk, az előrejelzések és a mért eredmények összehasonlítása segíti a DART küldetést.
A földi teleszkópok mérései mellett magáról a becsapódásról is közeli képet kaphatunk majd az Olasz Űrügynökség LICIACube nevű CubeSat (egy kisméretű műholdtípus) segítségével, amelyet szeptember 11-én helyeztek ki az űrhajó fedélzetén, és ami követni és fényképezni fogja az ütközést és annak következményeit. Az eredmények sokat elárulnak majd az aszteroidák természetéről és arról, hogy képesek vagyunk-e megváltoztatni mozgásukat. A jövőben ezt a tudást felhasználhatjuk a bolygóvédelmi missziók megtervezéséhez, melyek a Földre veszélyt jelentőnek ítélt aszteroidák átirányítására irányulnak.
Mekkora fenyegetettségnek vagyunk kitéve?
Egy akár 25 méter átmérőjű aszteroida is okozhat sérüléseket egy légrobbanás következtében, ha egy lakott terület fölött csapódik a légkörbe. Becslések szerint 5 millió ilyen objektum létezik a Naprendszerünkben, és körülbelül 100 évente egyszer fordulhat elő ilyen becsapódás. Dimorphos méretű objektumból pedig megközelítőleg 25 ezer található a Naprendszerben, és ezek 20 ezer évente csapódnak a Földbe. Egy ilyen objektum tömeges áldozatokat okozna, ha lakott területre csapódna.
Az emberi civilizáció létét veszélyeztető aszteroidák az egy kilométeresnél nagyobb méretű kategóriába tartoznak, amelyekből kevesebb mint ezer van a Naprendszerben; ezek csak 500 ezer évente csapódhatnak a Földbe. A Földdel való potenciális aszteroidaütközések tehát a gyakori, de jóindulatútól a nagyon ritka, de katasztrofálisig terjednek. A DART-tesztek az aszteroidák egy érdekes mérettartományában zajlanak: a 100 méternél nagyobb aszteroidák esetében.
Ha a DART sikeres lesz, kicsit megnyugodhatunk, hogy a jövőbeni Föld felé tartó aszteroidákat is képesek leszünk kitéríteni a bolygónkkal való ütközés útjából.
