A Curiosity furcsa, pikkelyszerű kőzetekre bukkant a Marson
A Mars felszíne ma száraznak és élettelennek tűnik, de a Curiosity új felfedezése arra utal, hogy a vörös bolygó múltja jóval összetettebb lehetett, mint eddig gondoltuk. A NASA marsjárója az Antofagasta nevű kráter felé haladva olyan különös mintázatú kőzetekre bukkant, amelyek első pillantásra pikkelyes felületre emlékeztetnek. A kutatókat főleg az izgatja, hogy ez a szabályos, hatszögszerű rajzolat ismét vízhez köthető folyamatokra utalhat.
A mintázatot Abigail Fraeman, a NASA Jet Propulsion Laboratory kutatója „méhsejtszerű sokszögeknek” nevezte, és azt írta, hogy ezrével láthatók a felszínen. Hasonló, sokszögű repedésrendszereket korábban is észleltek már a Marson, de ez az új lelőhely azért keltett ekkora feltűnést, mert a rajzolat ezúttal sokkal kiterjedtebb.
A Földön az ilyen minták nem számítanak ritkaságnak. Gyakran akkor alakulnak ki, amikor az átázott talaj kiszárad, majd újra és újra összehúzódik és kitágul. Ilyen repedések jól megfigyelhetők például kiszáradt sáros tócsák alján, de hasonló rajzolat fagyás és olvadás során is létrejöhet, például az Antarktiszon, ahol a jég mozgása alakítja a talajt. A Marson azonban az efféle kiszáradásos repedések jóval ritkábbak, mivel a bolygó régen elvesztette a felszíni folyékony vizét.
A mostani lelőhely azért is érdekes, mert emlékeztet egy 2023-ban leírt másik marsi formációra, a Pontours nevű területre. Ott a kutatók szabályos hatszögeket találtak, és arra jutottak, hogy ezek nem egyetlen nedves időszak után jöttek létre. Ha a sár csak egyszer szárad ki, T alakú metszések jelennek meg a repedések között, ám ha ugyanez sokszor ismétlődik, a mintázat fokozatosan Y alakú kapcsolódásokká alakul, végül pedig összeérő hatszögek rendszere jön létre. Ez szezonális vagy ciklikusan visszatérő nedves-száraz időszakokra utalhat.
Az Antofagasta környéki mintázat ugyanakkor nem teljesen azonos a Pontoursban látottakkal. Itt a kutatók kiemelkedő gerinceket is megfigyeltek, ami arra utalhat, hogy a repedéseket később ásványok töltötték ki, és ezek jobban ellenálltak az eróziónak, mint a környező kőzet. Ez fontos nyom lehet annak megértéséhez, pontosan milyen folyamat alakította ki a furcsa felszínt.
A tudósok egyelőre óvatosak, mert még nem tudják biztosan, mennyire hasonlít egymásra az Antofagasta és a Pontours kőzeteinek ásványi összetétele. A Curiosity azonban a továbbhaladás előtt képeket és kémiai adatokat is gyűjtött a területről, ezek elemzése most következik. Fraeman szerint sok képet és kémiai adatot gyűjtöttek, amelyek segítenek majd eldönteni, melyik magyarázat írja le legjobban a méhsejtszerű mintázat kialakulását. Ha a feltételezés beigazolódik, az újabb erős bizonyíték lehet arra, hogy a Mars klímája egykor jóval változatosabb volt, mint amilyennek ma látszik.
Olvasd el ezt is!