Egy új jelentés szerint itt az ideje, hogy komolyan vegyük a legrosszabb forgatókönyveket, és kidolgozzunk egy szilárd tervet arra vonatkozóan, hogy mi történik, ha jelenlegi életmódunk összeomlik.
Az éghajlatváltozás minden tömeges kihalási eseményben szerepet játszott. Segített birodalmak bukásában és alakította a történelmet. Úgy tűnik, még a modern világ is alkalmazkodott egy bizonyos éghajlati réshez, állítja egy új tanulmány. A katasztrófákhoz vezető utak nem korlátozódnak a magas hőmérséklet közvetlen hatásaira, például a szélsőséges időjárási eseményekre.
Az olyan tovagyűrűző hatások, mint a pénzügyi válságok, a konfliktusok és az új betegségek kitörése más katasztrófákat is kiválthat, és akadályozhatja a potenciális katasztrófákból, például az atomháborúból való kilábalást.
A pestis, a háború és az éhínség régi apokaliptikus lovasságának az esszé szerzői szerint egy új társat kell felvennie: a szélsőséges időjárást.
A közelmúlt történelme már adott az emberiségnek egy kis ízelítőt abból, hogy a világjárványok, a gazdasági instabilitás és a globális élelmiszerhiány együttesen hogyan nézhetnek ki. Bár az eredmények nem szépek, a globális civilizáció struktúrái viszonylag érintetlenek maradtak. Egy bizonyos ponton azonban azok a struktúrák, amelyek lehetővé teszik számunkra az ilyen viharok átvészelését, össze fognak omlani.
Egymást követő világjárványok, ahogy az élelmiszerhiány miatt az emberek szorosabb kapcsolatba kerülnek a zoonózisos betegségek rezervoárjaival. Éhínségek a háborúk tetején, amelyek évekre, majd évtizedekre egymás után korlátozzák az élelmiszerek elosztását.
Elszabadult infláció, ahogy a gazdaságok küzdenek az új üzleti módszerekért egy forróbb, katasztrófák sújtotta világban. Az évi 29 fokos átlaghőmérséklet jelenleg mintegy 30 millió embert érint a Szaharában és az Öböl-mentén, 2070-re ezek a hőmérsékletek és a társadalmi és politikai következmények közvetlenül érintenek majd két atomhatalmat és hét maximálisan elszigetelt laboratóriumot, amelyekben a legveszélyesebb kórokozókat tartják fogva. Komoly potenciál van a katasztrofális tovagyűrűző hatásokra.
A probléma nem annyira az, hogy nem tudjuk elképzelni az ilyen kimeneteleket. A figyelmeztetések nem újak. Egyre inkább megértjük, hogy bolygónk egy kifinomultabb és törékenyebb organizmus, számolnunk kell a katasztrófával, hogy elkerüljük azt. Ami a tudósok szerint éppen a probléma gyökere is.
A jó kockázatkezelés nemcsak azt jelenti, hogy megjósoljuk, mely forgatókönyvek valószínűek, hanem azt is, hogy védekezünk azok ellen, amelyek a legsúlyosabb következményekkel járnának. Optimista módon talán megfordíthatjuk a dolgokat, és egy kicsit későbbre tolhatjuk az emelkedést.
A viselkedésünk változása, a politikai intézkedések és az innováció tökéletes kombinációja akár még abban is segíthet, hogy a hőmérséklet-emelkedés olyan szintre csökkenjen, hogy ne kelljen félévente egy újabb katasztrófával bombázni minket.
Ha a dolgok a jelenlegi módon folytatódnak - amiben az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) nagymértékben bízik -, akkor szinte biztos, hogy 2030 és 2052 között átlagosan 1,5 fokkal melegebb lesz a hőmérséklet az iparosodás előtti szinthez képest. Nagyjából egy az öthöz az esélye annak, hogy a légkörben mintegy 560 ppm szén-dioxid-tartalmú légkörben a hőmérséklet még mindig több fokkal melegebb lesz. Idén májusban elértük a 420 ppm-et.
Mivel az arányok évről évre folyamatosan emelkednek néhány ppm-rel, ez egy olyan kockázat, amellyel néhány gyermekünknek meg kell küzdenie.
Az IPCC-értékelésekről az év elején közzétett tanulmány szerint a kormányközi testület kutatási fókusza nem foglalkozik eléggé az ilyen világvége-kiugró értékekkel. A korábbi kutatásokkal összefüggésben, amelyek azt mutatják, hogy szánalmasan rosszul vagyunk tájékoztatva arról, hogy pontosan hogyan is néz ki a 2 Celsius-fokot jóval meghaladó felmelegedés, elszalaszthatunk egy remek lehetőséget arra, hogy jobban tájékozódjunk, ha az optimistább tervek kudarcot vallanak.
Ha úgy nézünk szembe a gyorsuló éghajlatváltozással, hogy közben vakok maradunk a legrosszabb forgatókönyvekkel szemben, az a legjobb esetben is naiv kockázatkezelés, a legrosszabb esetben pedig végzetes ostobaság, állítják a jelentés szerzői.
(Forrás: ScienceAlert)
