A böjt a zsírégetés kulcsa? Ez nem ilyen egyszerű.
Az emberi szervezetnek folyamatos energiaellátásra van szüksége az élet fenntartásához, és ezt az energiát az általunk elfogyasztott élelmiszerek biztosítják számunkra. Mivel azonban az étkezést gyakran étkezés nélküli időszakok követik, biológiai útvonalak bonyolult rendszere biztosítja a szervezet energiaigényének kielégítését az étkezések közötti időszakban. A legtöbb útvonal valamilyen szinten mindig működik, de az étkezést követően egy előre kiszámítható mintázatban, az úgynevezett táplálkozás-éhség ciklusban ingadozik. A ciklus időkeretei az elfogyasztott ételfajtáktól, az étkezés nagyságától és az egyén aktivitási szintjétől függően változhatnak. Mi történik tehát anyagcsere szempontjából az étkezés után? A szénhidrátok és zsírok elfogyasztása a vércukorszint és a lipidszintek, köztük a koleszterin és a trigliceridek emelkedéséhez vezet.
Ez inzulin felszabadulását váltja ki a hasnyálmirigyből. Az inzulin segít a szöveteknek az egész testben felvenni a glükózt és a lipideket, ami energiával látja el a szöveteket. Miután az energiaszükségletet kielégítették, a maradék glükóz a májban és a vázizomzatban tárolódik a glikogénnek nevezett sűrített formában. Amikor a glikogénraktárak megtelnek, a felesleges glükóz zsírsavakká alakul át, és a zsírszövetben tárolódik. Körülbelül 3-18 órával az étkezés után - szintén az egyén aktivitási szintjétől és az étkezés nagyságától függően - a keringő vércukor és a lipidek mennyisége visszatér az alapszintre. A szöveteknek tehát ekkor a már a szervezetben lévő üzemanyagforrásokra kell támaszkodniuk, amelyek a glikogén és a zsír. A hasnyálmirigy által kiválasztott glükagon nevű hormon segíti a glikogén és a zsír lebontását, hogy a szervezet számára energiát biztosítson az étkezések közötti időszakban.
A glükagon elindítja a glükoneogenezisnek nevezett folyamatot is, amely a glükóz nem táplálékforrásokból történő szintézisét jelenti. Ez segít fenntartani a vércukorszint megfelelő szintjét. Amikor a szervezet valódi éhgyomor állapotba kerül - körülbelül 18 órától két napig tartó, további táplálékbevitel nélküli állapotba -, a szervezet glikogénraktárai kimerülnek, és az olyan szövetek, mint a szív és a vázizomzat, erősen a zsírokra kezdenek támaszkodni az energiaellátáshoz. Ez a tárolt zsírok lebontásának növekedését jelenti. Bár sok szövet alkalmazkodik ahhoz, hogy zsírokat használjon energiaként, az agynak és a vörösvértesteknek folyamatos glükózellátásra van szükségük. Amikor azonban a glükóz a koplalás miatt nem áll rendelkezésre, a szervezet elkezdi lebontani a saját fehérjéit, és helyette glükózzá alakítja azokat. Mivel azonban a fehérjék az alapvető testi funkciók fenntartásához is kritikus fontosságúak, ez a folyamat nem fenntartható.
Amikor a szervezet éhezési állapotba kerül, a szervezet önfenntartó üzemmódba kapcsol, és anyagcsere-áthelyezés következik be, hogy megkímélje a test fehérjéit. A szervezet továbbra is szintetizál glükózt azon sejtek és szövetek számára, amelyeknek feltétlenül szükségük van rá, de a tárolt zsírok lebontása is fokozódik, hogy energiát biztosítson az olyan szövetek számára, mint a vázizomzat, a szív, a máj és a vesék. Ez elősegíti a ketogenezist is, vagyis a ketontestek képződését - a májban energiaforrásként termelődő molekulák, amikor a glükóz nem áll rendelkezésre. Az éhezési állapotban a ketontestek fontos energiaforrások, mivel a szervezet nem képes kizárólag a zsírt hasznosítani energiaként. Ezért pontatlan, amikor az időszakos böjt egyes hívei azt állítják, hogy a böjtöléssel "csak zsírt lehet égetni" - ez biológiailag nem lehetséges.
Mi történik, ha megszakítod a böjtöt? A körforgás kezdődik elölről. A vércukorszint és a lipidek visszatérnek az alapszintre, és a szervezet energiaszintje zökkenőmentesen, a korábban ismertetett anyagcsere-utak közötti átmenettel tartható fenn. A legszebb az egészben az, hogy még csak gondolkodnunk sem kell rajta. A szervezet jól felkészült arra, hogy alkalmazkodjon a lakomázás és a koplalás időszakai között. Az időszakos böjtöléses diéták valóban klinikailag jelentős mértékű fogyást eredményeztek. Az időszakos böjt a vérnyomás és a vérzsírszintek csökkentése révén csökkentheti a betegségek kockázatát is. A másik oldalról viszont számos tanulmány kimutatta, hogy az időszakos böjtöléses diéta súlycsökkenése nem nagyobb, mint a hagyományos kalóriaszegény diéta súlycsökkenése. Valójában az időszakos böjtölés okozta súlycsökkenés nem annak köszönhető, hogy valamiféle mágikus anyagcsere-ablakban töltött valaki időt, hanem inkább a csökkentett általános kalóriafogyasztásnak.
Az ünnepi napokon a fogyókúrázók jellemzően nem kompenzálják teljesen a böjtös napok táplálékhiányát. Ez az, ami enyhe vagy mérsékelt súlycsökkenést eredményez. A testsúly körülbelül 75%-a zsírtömeg, a többi a sovány tömeg. Ez nagyjából ugyanaz az arány, mint egy normál, alacsony kalóriatartalmú diétánál. Nincsenek tanulmányok az ilyen típusú étrend követésének hosszú távú biztonságosságáról és hatékonyságáról. A tanulmányok azt mutatják, hogy az időszakos böjtölők bizonyos tápanyagokból nem jutnak elegendő mennyiséghez. A testmozgást is érdemes megfontolni. Segít megőrizni a sovány izomtömeget, és hozzájárulhat a fokozott fogyáshoz és a testsúly hosszú távú megtartásához is. Ez azért fontos, mert a bármilyen diéta során leadott súly közel egynegyede izomszövet, és az időszakos böjt hatékonyságát a fogyás szempontjából csak rövid ideig bizonyították.
(Forrás: BigThink)