Az elektromágneses hullámok körülöttünk mindenfelé megtalálhatóak, és több típusát is ismerjük. A legtöbb elektromágneses hullám a környezetünkben csak elhalad mellettünk észrevétlenül, de néhányat közülük az agyunk is érzékel – a testünk jókora segítségével.
A legkisebb energiájú elektromágneses hullámokat rádióhullámoknak nevezzük. Jó eséllyel most is körülvesz minket, hiszen ezt a cikket is vagy az ilyesfajta hullámokat sugárzó telefonodról vagy a laptopodról olvasod. A legerősebbek a gammasugarak, bár ezeket még soha nem tapasztalhattuk meg, hacsak nem töltöttünk időt robbanó csillagok közelében vagy egy atomreaktor belsejében.
Továbbá a harmadik típusúak azok az elektromágneses hullámok, amelyeket valóban láthatunk. Ez az látható fény, amely visszaverődik a tárgyakról és a szemünk képes feldolgozni.
Ez is érdekelhet: Egy véletlennek köszönhető az emberi agy evolúciója?
Az agy és a test sugárzó kapcsolata
Az agy azonban nem képes magától érzékelni ezeket a Conversation-ben megjelent kutatás szerint. Ehelyett a testünk más részei által érzékelt elektromágneses hullámokról szóló információkat kell értelmeznie.
Az emberi agy nagy része az elektromágneses hullámok egy olyan típusának értelmezésére szolgál, amelyet látható fénynek nevezünk. Az emberi szem hátsó részén több millió apró sejt található. E sejtek valamelyike azt a célt szolgálja, hogy érzékeljen egy olyan energiamennyiséget, amelyet mi vörös, zöld vagy kék színnek nevezünk.
Fotó: v2osk/Unsplash
A szem ezután elektromos jeleket küld az agyba, hogy leírja az észlelt elektromágneses hullám típusát: milyen színű volt a fény, és honnan jött. Végül az elektromos jelek rendkívül bonyolult sorozatán keresztül élhetjük át a látás élményét. Az a tény, hogy az emberi szem képes a látható fényt érzékelni, de más típusú elektromágneses hullámokat nem, csupán a látásra szolgáló érzékszervünk fejlődésének köszönhető. Az állatok szemei másképp fejlődtek.
Ezt is olvasd el: 4 tipp, amit az idegtudósok tesznek az agyuk egészségének megőrzéséért
Az IFLScience írása a pillangókat hozza példának, akik képesek látni egy valamivel magasabb energiájú elektromágneses hullámot, amelyet a mi szemünk már nem képes érzékelni. Nekik az élelemszerzés miatt szükségük is van erre, hiszen a táplálékul szolgáló virágokat a sok visszavert ultraibolya hullám útján találják meg.
Az elektromágneses hullámok egy másik típusát, amelyet agyunk csak közvetve érzékel, infravörösnek nevezzük és ezt hő formájában érezhetjük. Amikor egy máglya közelében állunk, bőrünk érzékeli a tűz infravörös elektromágneses hullámait, majd elektromos jeleket küld az agynak, hogy jelezze a forróságot.
Az emberi test továbbá nem képes érzékelni a rádióhullámokat sem, de használhatunk olyan technológiát – például rádiót vagy wifit – amely a rádióhullámok elektromos energiáját olyanná alakítja, amit érzékelni tudunk valamely érzékszervünkkel.
Újabb láthatatlan elektromágneses hullám például a röntgen. Ha röntgenfelvételt készítenek rólunk, a kórházi szakemberek a röntgensugarakat átküldik a testen, és egy gép érzékeli, hogy ezek a sugarak milyen könnyen haladnak át a test különböző részein. Azok a területek, amelyeken a röntgensugár nehezebben halad át – például a csontok – fehéren jelennek meg.
Bár az agyunk hihetetlenül okos, semmit sem tudna, ha a testünk többi része nem látná el információkkal pillanatról-pillanatra.
