3500 évig tartottak háziállatként leopárdmacskákat az ókori Kínában
A macskák jelenléte nélkül ma már szinte elképzelhetetlenek a hétköznapjaink, ám létezett egy hosszú időszak, amikor Kínában nem a ma ismert házimacska osztozott az emberek életterén. Ehelyett egy vadabb, egzotikusabb rokon, a leopárdmacska töltötte be ezt a szerepet – méghozzá meglepően hosszú ideig.
Régészeti és genetikai vizsgálatok szerint a leopárdmacskák már a neolitikum idején megjelentek az emberi települések közelében. A kutatók 14 különböző kínai lelőhelyről származó, összesen 22 macskaféle maradványát elemezve arra jutottak, hogy ezek az állatok nagyjából 5400 évvel ezelőtt kezdtek együtt élni az emberekkel, és mintegy 3500 éven át maradtak a háztartások részei. Nem klasszikus értelemben vett háziállatok voltak, inkább egy kölcsönösen előnyös együttélés alakult ki: az emberek eltűrték a jelenlétüket, a leopárdmacskák pedig hatékonyan irtották a rágcsálókat.
A leopárdmacska testfelépítésében hasonlít a mai házimacskára, ám bundáját jellegzetes, pettyezett mintázat borítja. Vad eredete ellenére jól alkalmazkodott az ember közelségéhez, egészen addig, amíg a történelmi körülmények meg nem változtak.
A Han-dinasztia összeomlását követően, a 2. század közepétől a leopárdmacskák hirtelen eltűnnek a régészeti leletek közül. A kutatók ezt nem véletlennek tartják: a politikai és gazdasági instabilitás következtében visszaesett a mezőgazdasági termelés, kevesebb élelem maradt a rágcsálók számára, így a macskák is eltűntek a települések környékéről. Egyszerűen visszatértek természetes élőhelyeikre – hasonlóan ahhoz, ahogyan Európában a fekete patkányok tűntek el a Római Birodalom bukása után.
Az ezt követő mintegy hatszáz évben Kína gyakorlatilag macska nélkül maradt. Ez az állapot csak a 8. század elején változott meg, amikor a Selyemút egyik fontos csomópontjában, Tongwan városában megjelent az első ismert házimacska. A genetikai elemzések szerint ez az állat a Közel-Kelet és Közép-Ázsia macskapopulációival állt rokonságban, vagyis nagy valószínűséggel kereskedők hozták magukkal.
Ahogy az IFLScience is írja, nem sokkal később, a Tang-dinasztia idején a macskák újra felbukkannak a kínai kultúrában is: sírfestményeken és díszítőmotívumokon egyre gyakrabban ábrázolják őket. A vizsgált példány külsejére vonatkozó genetikai adatok alapján a legkorábbi kínai házimacska vagy teljesen fehér volt, vagy világos csíkos mintázatot viselt. Nem véletlen, hogy a fennmaradt ábrázolások többségén is világos színű macskák szerepelnek – a kutatók szerint ez az elit ízlését tükrözhette.
A történet tanulsága különös: míg a házimacska végül világszerte elterjedt és teljesen beilleszkedett az emberi környezetbe, addig a leopárdmacskák és az emberek több ezer éves együttélése megszakadt. Az egyik faj velünk maradt, a másik visszatért oda, ahová eredetileg tartozott – az erdők és bozótosok világába.
Olvasd el ezt is!