Egy 250 millió éves lelet végleg átírhatja az emlősök történetét
Egy különleges fosszília most először ad kézzelfogható bizonyítékot arra, amit a kutatók régóta feltételeznek: az emlősök korai ősei tojással szaporodtak. A felfedezés egyben arra is magyarázatot adhat, hogyan éltek túl egy olyan korszakot, amikor a Föld élővilágának nagy része eltűnt.
Több mint 180 éve tartja magát az elképzelés, hogy az emlősök legkorábbi elődei még tojásokat raktak, a közvetlen bizonyíték azonban eddig hiányzott. Egy friss kutatás most közelebb visz a válaszhoz: a Lystrosaurus nevű, disznószerű, agyaras növényevő maradványai alapján úgy tűnik, ez az állat valóban tojásból kelt ki. A Lystrosaurus mintegy 250 millió évvel ezelőtt élt, közvetlenül a perm-triász kihalási esemény idején. Ebben az időszakban szélsőséges körülmények uralkodtak: vulkáni aktivitás, savas esők és mérgező tengerek formálták a környezetet. A faj mégis fennmaradt, és gyorsan szaporodott, emeli ki a ScienceAlert.
A kutatók három, születés közeli vagy újszülött példányt vizsgáltak. Az egyik különösen figyelemre méltó: egy apró egyed, amely feltehetően még a tojásban pusztult el. A tojáshéj nem maradt fenn, a fosszíliát körülvevő kőzetdarab mérete és alakja azonban egy tojásénak felel meg. A testtartás is árulkodó: az állat szorosan összehúzódva, embriószerű pozícióban maradt fenn.
A részletek feltárásához fejlett röntgentomográfiát alkalmaztak egy francia kutatóintézetben. Ez a módszer roncsolás nélkül teszi láthatóvá a fosszíliák belső szerkezetét. A felvételeken jól kivehető, hogy a kis Lystrosaurus állkapcsa még nem forrt össze – ez a mai madarak és teknősök esetében is a kikelés előtti állapotra jellemző.
A csontok és porcok fejletlensége is azt a feltételezést erősíti, hogy az állat nem volt képes önálló mozgásra. Mindez arra utal, hogy még a tojásban volt, amikor elpusztult. A kutatók szerint a Lystrosaurus tojásai valószínűleg nem kemény héjúak voltak, inkább lágyabb, bőrszerű burkolattal rendelkeztek. Ez magyarázhatja, miért maradt fenn ilyen kevés közvetlen nyomuk.
A tojásrakás több szempontból is előnyt jelenthetett. A faj feltehetően nagy méretű tojásokat rakott, amelyek jobban ellenálltak a kiszáradásnak a száraz, szélsőséges környezetben. Az ilyen tojásokból kikelő utódok fejlettebbek lehettek, gyorsabban váltak önállóvá, és hamarabb érték el az ivarérettséget. A gyors fejlődés és a korai szaporodás előnyt jelenthetett egy instabil világban. Korábbi kutatások arra is utalnak, hogy egyes egyedek hibernációhoz hasonló állapotba kerülhettek, ami tovább növelhette túlélési esélyeiket.
Olvasd el ezt is!