Egy új felfedezés szerint a kutyák már 16 ezer éve a legjobb barátaink

A legújabb vizsgálatok szerint a kutyák valószínűleg kétféle szürke farkas keverékeitől származhatnak, de nehéz meghatározni, pontosan mikor váltak el tőlük. A tudósok ennek érdekében régészeti maradványok genomjait vizsgálták. Az egyik leletről kiderült, hogy az eddigi legősibb, kutyához tartozó koponyadarab, amely a mai Törökország területéről, Pınarbaşı városából került elő – számolt be róla a ScienceAlert.

Korábban a legrégebbi, kutyához kapcsolt maradvány életkorát majdnem 11 ezer évesre becsülték. Egy másik, 14 ezer éves, Délnyugat-Angliából származó maradvány pedig azt bizonyítja, hogy a kutyák már ebben az időszakban is jelen lehettek Európában.

A kutatók nem tudják pontosan, milyen szerepet tölthettek be az emlősök a jégkorszakban élő emberek életében, de minden bizonnyal fontosak lehettek, hiszen etetésük külön feladatot jelentett. Feltételezések szerint vadászati vagy védelmi funkciókat láthattak el. A kedvencek és az ember közt kialakult szoros kapocs már ekkor is töretlen volt: ezt bizonyítja, hogy kölykökkutya-maradványokat találtak egy pınarbaşı, emberi sír fölé temetve, és valószínűleg a gyerekek is játszottak velük.

Egy másik tanulmány 216 kutya és farkas maradványainak genomját vizsgálta Európa-szerte. A kutatók arra számítottak, hogy amikor a neolitikus földművesek kb. 10 ezer éve Európába érkeztek, a velük hozott kutyák génjei összeolvadhattak az ott élő kutyákéval. A vizsgálatok azonban más mutattak: az európai kutyák génállománya továbbra is elkülönült, ami arra utal, hogy a vadászó-gyűjtögető közösségek állatait a földművesek egyszerűen átvehették.