Bizarr történet: Einstein agya 45 évig egy befőttesüvegben hevert

Albert Einstein 1955. április 17-én, 76 évesen került a Princeton Egyetem kórházába, miután hasi aorta aneurizma miatt belső vérzés lépett fel nála. A zseni visszautasította a műtétet, kihangsúlyozva, hogy ha a szervezete úgy dönt, ő készen áll a halálra és ízléstelennek tart minden, az élet meghosszabbítására irányuló kísérletet. Másnap reggel, április 18-án hunyt el.

Einstein korábban életrajzírójának is világossá tette, hogy hamvasztást szeretne, mert nem akarta, hogy az emberek a sírhelyéhez járjanak tisztelegni. A boncolás után valóban elhamvasztották, a család azonban csak később tudta meg, hogy az eljárást végző patológus, Thomas Harvey felnyitotta Einstein koponyáját, és eltávolította az agyát. S ha mindez nem lenne elég, a tudós szemeit is kivette, amiket a szemészének, Henry Abramsnek adományozott.

Einstein fia érthető módon felháborodott, Harvey-nak azonban sikerült meggyőznie őt azzal, hogy csak és kizárólag tudományos célra használja az apja agyát, így tovább folytathatta a vizsgálatokat. A patológus abban bízott, hogy rájöhet, mi tehette Einstein gondolkodását ennyire kivételessé, ám végül sosem publikált egy tanulmányt sem. Harvey 45 éven át őrizte az agy jelentős részét, egy befőttesüvegben.

A nyilvánosság csak 1978-ban kapott pontosabb képet a történtekről, Steven Levynek köszönhetően. Az újságíró találkozott Harveyval, aki beismerte, hogy megmérte és lefotózta Einstein agyát, sőt festményeket is készíttetett róla.

Harvey idővel több kutatónak is adott mintát. Eleinte ők sem találtak látványos eltérést, amely megmagyarázhatta volna Einstein zsenialitását. Levy cikke után egyre több tudós kérvényezett darabokat az agyból, hogy ők is kutathassanak. Az egyik legismertebb eset Marian Diamond neuroanatómushoz kötődik, aki négy, nagyjából kockacukor méretű mintát kapott egy korábban Kraft Miracle Whip majonézt tartalmazó üvegben. Harvey végül 2004-ben adta át az agyat a Princeton Egyetem orvosi központjának.

A vizsgálatokból néhány érdekes eredmény is született. Diamond 1985-ben publikált tanulmánya szerint az agyban bizonyos területeken magasabb volt a gliasejtek aránya, főként olyan szövetekben, amelyeket a képalkotással és az összetett gondolkodással hoztak kapcsolatba. Egy 1996-os kutatás pedig azt találta, hogy Einstein idegsejtjei sűrűbben helyezkedhettek el a kontrollmintákhoz képest.

Ahogy az IFLScience is hangsúlyozza, a megállapításokkal az a probléma, hogy nehéz biztos következtetéseket levonni belőlük. Nem tudni, hogy az eltérések már korán jelen voltak-e, és hozzájárultak-e Einstein gondolkodásához, vagy éppen az intenzív szellemi munka alakította így az agyát. Anna Dhody, a Mütter Intézet kurátora – ahol ma Einstein agyának mintái is találhatók – arra figyelmeztetett, hogy egy élő és egy elhunyt személy vizsgálata közt óriási a különbség: előbbiről jóval több mindent lehet megtudni, utóbbinál azonban korlátozottak a lehetőségek. Terence Hines pszichológus hasonlóan szkeptikusan fogalmazott. Szerinte egyetlen „különleges” ember agyának vizsgálata nem elég ahhoz, hogy biztosan megállapítsák, miért volt ennyire kivételes.

Harvey karrierjének mindenesetre nem tett jót, hogy engedély nélkül, szó szerint ellopta a világ egyik legnagyobb tudósának agyát, ugyanis később elbocsátották a munkahelyéről. Amikor később megkérdezték, miért tette, csak annyit mondott: nem tudta, hogy mások is igényt tartottak volna rá.