A völgy, ahol sokan megérik a 100 éves kort – erre az 5 szokásra esküsznek
Pakisztán északi részén, a hegyek között húzódik a Hunza-völgy, amelynek lakosai különleges életmódot folytatnak. A térségben élő burusó és wakhi közösségek egyszerű körülmények között, erős közösségi hálóban és természetközeli ritmusban élnek, amely már régóta foglalkoztatja az egészséges öregedés kutatóit és az utazókat. Beszámolók szerint a helyiek közül sokan akár a 100 éves kort is elérhetik, amit gyakran az életformájukkal hoznak összefüggésbe.
Korábban már hírt adtunk a Hunza-völgy egyik érdekes látványosságáról, a világ egyik legveszélyesebb hídjának számító Hussaini függőhídról, ám most a térség másik különlegességéről számolunk be. Az itt élő közösségek tagjainak életkora ugyanis a 100 évet is elérheti, ami azonnal felvetheti bennünk a kérdést: mi a titkuk?
A sárgabarack a Hunza-völgy egyik legfontosabb terménye. Szinte minden háztartásban találni barackfát, a gyümölcs magját pedig nyáron begyűjtik, majd olajat készítenek belőle. A hagyományos hunzai ételek jelentős része barackmagolajat tartalmaz, régebben pedig szinte kizárólag ezzel főztek, és még húsételekhez is használták. A szárított sárgabaracknak is fontos szerepe van: télen levesként fogyasztják, és a helyiek szerint a magaslati rosszullét enyhítésében is segíthet.
A völgyben élők nem választják el élesen az aktív éveket az időskortól. A CNBC szerint gyakori látvány, hogy a nyolcvanas éveikben járó idősek még télen is kint dolgoznak, állatokat legeltetnek, fát gyűjtenek vagy ház körüli feladatokat végeznek. A mozgás tehát a mindennapjaik része: sokat gyalogolnak, kerékpároznak, korcsolyáznak, fociznak és kriketteznek, tavasszal pedig közösségi összefogással tisztítják az öntözőcsatornákat. Ez a természetes, egész életen át tartó aktivitás a hunzai életmód egyik legfontosabb eleme.
Hunza több tucat gleccserrel körülvett térség, amelyek nyáron olvadni kezdenek. Az innen érkező, sötétszürke árnyalatú gleccservizet a helyiek különösen értékesnek tartják. Mivel a víz jégen és kőzetrétegeken folyik át, ezért ásványi anyagokban gazdag. Egyesek úgy vélik, hogy a víz kolloid formában kvarc-, illetve szilícium-dioxid-ásványokat is tartalmazhat, amelyek erős antioxidánsok. A gleccservíz általában májustól októberig érhető el nagyobb mennyiségben, és a helyiek sokszor részesítik előnyben a szűrt vízzel szemben.
A Hunza-völgyben a feldolgozott ételek kevésbé részei a mindennapoknak. A hús többnyire helyben tartott, frissen levágott állatból származik, gyorséttermeket pedig nem nagyon találni a környéken. Az ételeket jellemzően otthon, frissen készítik el. A legtöbb család valamilyen zöldséget is termeszt, különösen népszerű a spenót, de paradicsomot és burgonyát is sokan nevelnek, gyakran helyi, organikus módon. Az étrend tehát egyszerű, szezonális és erősen kötődik a helyben elérhető alapanyagokhoz.
A hosszú élethez a táplálkozás és a mozgás mellett a közösségi kapcsolatok is hozzátartoznak. Hunzában a falvak szoros közösséget alkotnak, az időseket pedig nagy tisztelet övezi. Az idősotthonok nem jellemzők, inkább a családok gondoskodnak az idősebb generációkról. A térségben egyébként rendkívül alacsony a bűnözés aránya, a gyerekek így sok időt töltenek kint, önállóan játszva. Ez a kollektív, egymásra figyelő társadalmi működés biztonságérzetet ad és a mindennapi élet ritmusát is meghatározza.
Olvasd el ezt is!