A történelem során elég gyakran hallhattuk, hogy a tudomány nem fér meg a spiritualizmus mellett. Az emberfeletti rend azonban mindkét rendszerre jellemző lehet.
A vallás és a tudomány nem mindig fértek meg egymás mellett. Gondoljunk csak Galileo Galilei perére, melynek során a katolikus inkvizíció (ami az eretnekség felszámolását tűzte ki céljául) megvádolta őt, amiért azt állította, a Föld forog a Nap körül. Emellett a jelenkorban is találunk példát arra, amikor egy ateista támadja a vallásokat a tudomány nevében, ilyen író és gondolkodó például Richard Dawkins is.
Yuval Noah Harari izraeli történész Sapiens című könyvében a vallást úgy definiálja, mint emberi normák és értékek rendszerét, amely az emberfeletti rendben való hiten alapszik. A definíció alapján is látszik, hogy a vallások normákat írnak elő, tehát próbálják megmondani, hogy hogyan kell és illik viselkedni. Ám azt is magában rejti Harari mondata, hogy a vallás hit az emberfelettiben. Ez a hit már a vadászó-gyűjtögető őseinknél megjelent.
Ez az emberfeletti rend azonban megjelenhet a tudományban is. Ilyen hite lehet egy matematikusnak vagy fizikusnak, amikor egy nálunk nagyobb rendszert vizsgál: létezik valami, ami hatalmasabb, nagyobb az embernél, ilyen az univerzum is.
A spirituális, vallásos élménynek van egy olyan eleme, melyet egyes gondolkodók csodának, mások szentségnek neveznek. A szentség olyan rendet jelképez, amely meghaladja a rendről való puszta gondolkodást is. A vallásban továbbá létezik szakrális gyakorlat, amely által gyakorlója közelebb kerül az emberfeletti rendhez lelkületben.
Ez a spirituális gyakorlat, az elmélyülés nem muszáj vallási eredetű legyen. Egy ateista, tudományt képviselő házaspár (Annika Harris és Sam Harris) életében például rendkívül fontos a szemlélődő gyakorlat. A tudomány által is rá lehet ébredni, hogy létezik egy emberfeletti rend, itt ér össze a spirituális a tudományossal.
(Forrás: Big Think)
