A bezártság előtt gyakoriak voltak a kézfogások, ölelések, vállszorítások. Ma másfél méterről kell elkerülnünk egymást egy maszkban. Visszasírjuk a régi időket. A szakemberek a bőréhség (skin hunger) kifejezéssel írták le azt a jelenséget, hogy vágyunk az érintésre.
Az introvertált emberek szeretnek egyedül lenni, kevésbé rázta meg őket a bezártság. Egy ölelés azonban minden emberben oxitocint és endorfint szabadíthat fel, ami jelentősen hozzájárul a jólléthez.
Arisztotelész az érintést a legalacsonyabb érzékünknek nevezte. Ebben tévedhetett, hiszen az érintés a legelső, amivel találkozunk, amikor a világra jövünk. A kisbabákkal való kommunikáció egyik fő eszköze az érintés. Ezen kívül szerepet kap a gyógyászatban is, gondoljunk csak a gyógymasszázsra. A görögök gyógyító istene, Asclepius továbbá érintéssel gyógyított, ahogyan rengeteg keresztény szent is.
Az érintésnek rengeteg jótékony hatása ismert a tudomány mai eredményei alapján. Fokozza az immunrendszer aktivitását, csökkenti a vérnyomást, valamint a stresszhormonok, például a kortizol szintjét és kiváltja bizonyos típusú opiátok felszabadulását agyunkban.
Az emberi érintés végtelenül finom és bonyolult. Testünk közel 20 százalékát kitevő bőrünk a legnagyobb és legérzékenyebb szervünk. Egy érme nagyságú bőrterület körülbelül 50 idegvégződést tartalmaz. A hőre, nyomásra, fájdalomra különböző receptorok érzékenyek.
Érdekesség, hogy az érintés eltér a különböző kultúrákban. 1966-ban Sidney Jourard pszichológus egy tanulmányt készített a világ különböző szerelmes párjairól. Megállapította, hogy a Puerto Rico-i fővárosban, San Juan-ban a párok óránként átlagosan 180-szor érintik meg egymást publikus helyeken. Párizsban ez a szám 110, a floridai Gainesville-ben kettő, Londonban pedig zéró.
Összességében elmondható, hogy bőrünk receptorai nem hiába szolgálják az érintésre való érzékenységet. Éljünk akármilyen kultúrában, és legyen akármilyen személyiségtípusunk, a bőréhség érinthet bennünket karantén alatt.
(Forrás: Guardian)
