Néhány csillag úgy tűnik, nem bír meglenni társa mellett.
Mit jelent az, hogy szipolyozó csillag?
Az Algol-típusú változócsillagok nevüket prototípusukról, a Perseus csillagképben található, nagyon fényes Algolról kapták.
Ezeknél a csillagpároknál az eredetileg fényesebb, masszívabb és fejlettebb égitest anyagát fokozatosa szívja el társa, míg végül az halványabb és könnyebb lesz. Az egyik tehát nemes egyszerűséggel kiszipolyozza a másikat - számolt be róla az IFLScience.
Nemrégiben jelent meg az a tanulmány, amelyben olyan különös folyamatokat mutattak be, amely segítheti az ehhez hasonló anyagelszívást. A Kínai Tudományos Akadémia obszervatóriumának kutatói a KIC 06852488 nevezetű bináris rendszert azaz kettős csillagot vizsgálták. A kutatás során kiderült, hogy ezek a csillagpárok egy erősen pulzáló, valamint egy mágneses terű tagból állnak.
Ez pedig nem más, mint az úgynevezett O'Connell-hatás. Ez azt jelenti, hogy a két objektum folyamatosan kering, időnként pedig egymás előtt is elhaladnak. A mozgásukat pedig egy fénygörbe segítségével figyelhetik meg a kutatók. A csillagok két azonosan erős fényességmaximumot érnek el, ám az O'Connell-hatás miatt az egyik elhaladás jóval látványosabbá válik.
Seng-bang Csian, az akadémia kutatója szerint a jelenségre magyarázatot adhat egy, a nagyobb csillagon kialakuló forrópont, illetve a kisebben kifejlődő hidegpont, ha a csillagok szimmetrikusak a Lagrange 1-ponttal. Ez azt a pontot jelöli, ahol a két objektum tömegvonzása kiegyenlíti egymást. Az objektumok felületén kialakuló foltok a mágneses aktivitást válthatnak ki, erről pedig valószínűleg a csillagok közötti gravitációs tömegvonzás tehet.
