A Közel-Keleten egyes államokat igen súlyosan érint az ukrajnai háború nyomán kialakuló globális élelmiszerválság, míg a régióban található szomszédos országok meg se érzik. De vajon miért?
Libanonban, Jemenben és Egyiptomban is kenyérgondokkal küzdenek, miután oda eddig főként az oroszoktól és az ukránoktól importálták a gabonát. A tavalyi ukrajnai termés egy része még elérhető a világpiacon, de meglehetősen drágán, s ezek a készletek is hamar kimerülhetnek – írja a Haszon.
Néhány ezekhez közeli országot azonban mégse érint az élelmiszerválság: a Perzsa-öböl arab államait, ahol a föld kevesebb, mint 2 százalékát képesek csak megművelni, és az élelmiszer 85 százalékát importálják. Elemzők szerint ennek az a magyarázata, hogy a kilencvenes évek óta építgetik élelmiszerbiztonsági stratégiájukat, tehát nem meglepetéssszerű a krízis.
A Perzsa-öböl arab államait már a 2008-as világválság idején is elérte egy hasonló helyzet, amikor az importárak nagyot emelkedtek. Az élelmiszerellátás bizonytalanná vált, miután néhány exportáló ország saját készletei védelmében megtiltotta a kivitelt. Ezután még hangsúlyosabbá vált az a törekvés, hogy ezekben a forró és száraz éghajlatú országokban minden körülmények között biztosítani tudják a lakosság élelmiszerellátását.
De miképp készültek fel az esetleges vészhelyzetre? Néhány példa:
- energiahatékony tengervíz-sótalanító létesítmények,
- vízhatékony öntözési technológiák,
- hidroponikus (tápfolyadékos) ültetés,
- fejlődő országokban földterületek felvásárlása.
Szaúd-Arábia és más országok földeket kezdtek felvásárolni olcsón, például Szudánban, Kenyában és Etiópiában, miután saját gabonatermesztésüket szűkös vízkészletük védelmében csökkenteniük kellett. A gyakorlat azonban erős kritikát váltott ki, ugyanis különféle aktivisták azzal vádolták őket, hogy megfosztják az ottani, eleve elszegényedett földművelőket a földtől és más természeti forrásaiktól.
Az élelmiszerstratégiai döntésektől eltekintve, a Perzsa-öböl arab államai gazdaságilag sokkal stabilabb helyzetben vannak, mint szomszédaik, így a több pénz természetesen hozzájárul ahhoz, hogy hatékonyabb intézkedéseket hozhassanak a mostani helyzetben. Fizetőeszközeik árfolyama az amerikai dolláréval megegyező. Az emelkedő kőolajárból pedig még tartalékuk is származik. Ráadásul az élelmiszerre is a keresetek kisebb részét fordítják, mint a régió más államaiban.
