Az életközépi válság, vagyis a midlife crisis hirtelen érhet minket.
A középső kor (40-60) az a szakasz, amikor az emberek ráébredhetnek arra, hogy életük nem teljesen úgy alakult, ahogyan azt szerették volna.
Ilyenkor könnyen érezheti úgy az ember, hogy a legjobb éveket maga mögött hagyta, hiszen fiatalsága és elméje egyaránt hanyatlásnak indult.
A kutatások alapján az emberek 20 százaléka él át krízist emiatt.
Az életközépi válság (midlife crisis) fogalma Elliot Jacques-tól származik, aki egy pszichoanalitikus volt. 1965-ben találta ki ezt a kifejezést, miután jelentős változásokat észlelt egyik középkorú ügyfelén.
A témáról szóló cikke, amelyet maga Jacques a negyvenes évek végén jelentetett meg, érintette saját korlátainak és halandóságának tudatosítását is.
Jacques szerint ez a válság depresszió, szorongás és veszteség érzetét keltheti. Megjegyezte azt is, hogy ez gyakran a kreativitás és a magabiztosság elvesztésével jár együtt.
A halandósággal való első szembesüléskor, a középkorba való átmenet során több jel is utalhat válságra:
- csökkenő boldogság-érzet és élettel való elégedettség hanyatlása
- céltalanság vagy életcél elvesztése
- önbizalomhiány
- csalódás a változó életbeli szerepek és felelősségek miatt
- unalom és elégedetlenség a kapcsolatával
- karrierjével vagy általában az élettel kapcsolatos aggodalmak jelenléte
- aggasztó gondolatok a külsővel és azzal kapcsolatban, hogy mások hogyan látnak minket
- gondolatok a halálról, az élet értelméről és más egzisztenciális fogalmakról
- az energiaszint változása, mely a fokozott nyugtalanságtól a szokatlan fáradtságig terjed
- kevesebb motiváció vagy érdeklődés a korábban élvezett célok és tevékenységek iránt
- hangulatváltozások, beleértve a haragot, ingerlékenységet és szomorúságot
- változások a szexuális vágyban
A krízisnek általában van egy kiváltó tényezője (például a gyerekek kiköltözése), egy aktív (a kétségek megjelenése tartozik ide) és egy hanyatló fázisa is, amelyben már megjelenik az önelfogadás. Az életközépi válságban segíthet bennünket az, ha odafigyelünk magunkra a következő kérdések segítségével:
- Mikor érzem magam a leginkább elégedettnek?
- Kikkel töltöm szívesen az időt?
- Mi adja a napjaim értelmét és célját?
- Hogyan törődjek saját igényeimmel?
Emellett fontos a belső kritikus én kikapcsolása, valamint a kapcsolatokban való elmélyülés, de a terápia igénybevétele is hasznos lehet.
(Forrás: Health Line)
